Page 49 [49]
2.7. A szexuális funkciók élethosszig tartó megőrzésének normalizációja 1 47
készítmények szinte kivétel nélkül állati eredetű ivarszerveknek, pél¬
daul a herék szöveteinek felhasználásával előállított gyógyszerekből
álltak, azonban a drasztikusabb, sebészi terápiák leírásai (pl. a körül¬
metélés mint a férfiproblémak XIX. szäzadi univerzälis gyögymödja)
is megjelentek a korabeli orvosi szövegekben. Marshall és Katz is több
huszadik század elején alkalmazott terápiát bemutat, amelyektől a
kor orvosai megkérdőjelezhető módon a demaszkulinizációs folyamat
visszafordulását várták. Jól mutatja a sebészeti törekvések bacon-i
eredetét az osztrák orvos, Eugen Steinach módszere is, melynek lé¬
nyege, hogy az ondóvezeték elvágásával a termelődő ivarsejteket
visszavezették a testbe.!” Ezek a többségében spekuláción alapuló
kísérleti eljárások ismételten Foucault-nak a szomatizációról megál¬
lapított stratégiájára emlékeztetnek. A XIX. század végére ugyanis
kiépült az andropauzának mint totális betegségnek a tudományos kon¬
fabulaciöja is. A tudományos , meseszövés" tárgya a férfierő megőr¬
zése, amelynek előfeltétele, hogy az öregedő férfi test minden percben
a teljes leépüléshez társuló normatív krízis, s végül a halál felé halad.
Az öregedés természetesen előforduló tünetei összekapcsolódtak az
andropauza mint az egyén életét veszélyeztető krónikus rendellenes¬
ségnek a képében. A férfi öregedésének medikalizációjában ez egy
kulcsmomentum. Végül pedig az orvosok a preventív, non-invazív
vagy invazív eljárások alkalmazásának alátámasztását az andropauza
naprakész kóroktani nozográfiai kategóriáinak megfelelően intézték.
Miután az andropauza fokmérőjeként kibontakozott impotenciá¬
nak a szomatizációs folyamatát megismertük, tekintsük át, hogy ez
a folyamat milyen általános és szűkebb következményekkel járt.
Ahogy a korábbiakban kiemeltem, a medikalizáció árnyoldala mellett
fontos kitérnünk az orvosi patológiák bővüléséből származó előnyök¬
re is. A férfiak öregedésével kapcsolatos medikalizáció pozitív hoza¬
déka olyan részterületek létrejötte, mint amilyen például a geronto¬
lógia. A szakterület önállósodása egy évszázaddal későbbre tehető,
jellemzően inkább a XX. század elejéhez kapcsolódik. Bár az orvosi
mikrobiológiai tudás már ebben az időben is a celluláris szintekig
" Ez az úgynevezett Steinach-operáció, az osztrák Eugen Steinbach nevéhez kap¬
csolödik V.ö.: Marshall - Katz 2002, 49.