Elsőként a menopauza és post-menopauza esetén jelentkező tünetek
enyhítését célzó ösztrogén terápiák vonatkozásában vált széles körben
elfogadottá az a nézet, miszerint a jó élet eléréséhez a szexuális funk¬
ciók és a fizikai erőnlét megőrzése is kulcsfontosságú. Az örök fiatalság
nemi szerepelvárásnak való megfelelés modern eszköze a hormon¬
terápiás gyógyszer (Bell 1999 idézi Marshall - Katz 2002, 45). A po¬
tens férfi ideá(l)ja azonban nem csak a huszadik századi társadalma¬
kat foglalkoztatta. Számos szöveghely fennmaradt a férfiasságnak és
az erekciós képességnek a megőrzésével kapcsolatos életvezetési ta¬
nácsokról. Ezek az antik, középkori és újkori szöveghelyek a preven¬
ció hangsúlyát legtöbbször a megfelelő étrendre, testmozgásra és
szexuális aktivitásra helyezték, ugyanakkor a , szakirodalmi szövegek"
mellett sok metafizikai, spirituális írás is fennmaradt. Ezek esetenként
valamilyen gonosz szellemnek vagy egyenesen az ördögnek a hatá¬
sait feltételezték a csökkent szexuális teljesítőképesség hátterében
(Bell 1999, 52, idezi Marshall - Katz, 2002, 45-46).
Barbara L. Marshall és Stephen Katz a férfi test medikalizacidjat
orvostörténeti kontextusban vizsgáló tanulmányukban értékes tézist
igazoltak. Ennek tárgya, hogy a XIX. századot megelőzően az öregedés
nem számított okvetlenül patologikus folyamatnak, és nem is azonosí¬
tották azt a szexuális diszfunkciókkal. Bár a szerzőpáros explicit mó¬
don nem állítja, hogy a férfiasság medikalizációja XIX-XX. századi
jelenség volna, tanulmányuk mégis azt erősíti, hogy a medicina ha¬
tárátlépése, azaz a túlzott medikalizáció, az endokrinológia születé¬
séhez közel eső időszakban történt meg. Ezt az állítást némiképp
árnyalják az impotenciával kapcsolatos természet- és társadalomtu¬
dományi szövegekben fellelhető interpretációs sémák, melyek nyel¬
vezete sokszor orvosbiológiai gyökerű. Megítélésem szerint az erek¬