Oldal 42 [42]
40 / 2.A FÉRFIAK BIOLÓGIAI ÉS SZEXUÁLIS SAJÁTOSSÁGAINAK MEDIKALIZÁCIÓJA...
azonban nem). Kutatási eredményei egyedülállóak voltak, tekintve,
hogy előtte soha senki nem kapcsolta össze a férfiak teljesítőképes¬
ségét valamely szervrendszerrel, és soha nem kínált definitív orvosi
terápiát ennek visszafordítására, vagy rosszabb esetben, kordában
tartására (Conrad 2007, 28).
A XX. század orvosai a Séguard-ot követő időszakokban nagy
érdeklődéssel vizsgálták a férfispecifikus fiziológiai sajátosságokat.
Míg a nők vonatkozásában a menopauza egyértelműen kapcsolatban
áll a reprodukciós képesség csökkenésével, addig az andropauza tár¬
gya inkább a férfiassághoz társuló általánosabb tulajdonságokra, a
vitalitásra és nem csak a szexualitáshoz fűződőkre vonatkozott. Bár
a maszkulinitás fokmérőjeként az erekciós és reprodukciós képessé¬
gek az andropauzáról szóló diskurzusnak is részét képezték, ennél
hangsúlyosabbak voltak az állóképességben mutatkozó (el)változások.
Séguard diskurzusában a maszkulinitáshoz társuló társadalmi nor¬
mák közül kiemelkedik a társadalmi versengésben való aktív részvé¬
tel megléte, a hatalom birtoklása és a , keménység" mint a társadalmi
dominancia szinonimája (Gordon et al., 2013).
A nemiséghez kapcsolódó normatív örökség eredetét tekintve két
rivális elméletet kell megkülönböztetnünk. Az úgynevezett , biológi¬
ai modell szerint a nemi szerepek tekintetében a biológiai nem te¬
kinthető a leginkább meghatározónak (Susánszky 2012, 468). A , tár¬
sadalmi nemek kutatásában" (gender-studies) mára azonban széles
körben elfogadottá vált az a vélekedés, miszerint a két biológiai nem¬
hez tradicionálisan társított statikus értékeket fel kell függesztenünk.
Az , új" megközelítés egy dinamikus értékhorizontot alapul véve
amellett érvel, hogy a társadalmi nemek valójában társadalmi konst¬
ruktumok, ezért történelmi kortól és kultúrától függően felülírhatják
a biológiai sajátosságokból eredő normatív társadalmi elvárásokat is.
A társadalmi nemek elfogadásának gyakorlati következménye, hogy
például a gyermekek gondozásába bevonódó férfinak az értéke, vagy
a társadalmi hierarchiában betöltött pozíciója nem erodálódik szük¬
ségszerűen azért, mert hosszabb-rövidebb ideig óvó, gondoskodó
feladatokat lát el, amelyek tradicionálisan a gynocentrikus, feminin
erényekhez kapcsolódnak. Ha a medikalizáció vonatkozásában az
értekezés elején a , mozgalom" kifejezést használtam, ez még inkább