Page 38 [38]
OCR
36 / 2. AFERFIAK BIOLOGIAI ES SZEXUALIS SAJATOSSAGAINAK MEDIKALIZACIOJA... a (tradicionális) férfikép ideáljához. Az évek múlásával azonban a szervezet tesztoszteronszintje lecsökken, és amikor átlép egy — a téma szakértői szerint megállapított alsó küszöbértéket -, férfi menopauzáról vagy andropauzáról beszélünk. Ez az élethelyzet megfelelő alap lehet a tesztoszteron szint mesterséges, gyógyszeres úton történő korrekciójához. A férfiak öregedésének medikalizációs triggerjei között a tesztoszteron hormon 1935-ös izolációja egy igazán fontos momentum volt, amely az öregséggel összefüggő értékeket revideálta azältal, hogy az androcentrikus, maszkulin értékek létjogosultságát természettudományos tényekkel is megerősítette. A férfiak társadalmi értéke tehát innentől fogva nemcsak kontingens, relativizálható, hanem biológiai esszencialista köntösbe bújt. Az endokrinológia ezáltal nagymértékben hozzájárult a férfiak öregedésének medikalizációjához. A férfiakkal szemben támasztott elvárások, és a férfinem-specifikus értékek (erő, dominancia stb.) a XX. század közepére összeforrtak a mikrobiológiai megfigyelések segítségével leírható fajtipikus jellegzetességekkel. A tesztoszteronkészítmények alkalmazása évről évre növekvő tendenciát mutat a nyugati társadalmakban. Ezt tükrözi a National Cancer Institute of the National Institutes of Health és a National Institute on Aging szakmai kollégiumok figyelmeztető nyilatkozata is. Ebben aggodalmukat fejezik ki az olyan esetek növekvő száma miatt, amelyekben a tesztoszteron szint csökkenése nem igazolható, vagy olyan férfiak esetében került sor gyógyszeres intervencióra, akiknek tesztoszteron szintje a normális tartományban volt (Conrad 2007, 27). Az ilyen készítmények alkalmazása két évtized alatt húszszorosára emelkedett az Egyesült Államokban. Míg 1992-ben az arra jogosult orvosok 122000 tesztoszteron készítmény receptjét írták fel, addig 2004-ben már 2,4 millió gyógyszert válthattak ki például az erektilis diszfunkcióval diagnosztizált férfiak. A férfi menopauzával kapcsolatos koncepciók eredetét azonban nem a XX. század végén kell keresnünk, hanem sokkal korábban. A középkorú férfiak fiziológiai változásai ugyanis már az 1930-as években is népszerű témának számítottak a tudományos szakirodalomban és a bulvármédiában egyaránt (Siegel 2007). Utóbbi figyelme azóta is lankadatlan, melyet jól jelez, hogy a meglehetősen széleskörű olvasótáborral rendelkező Time
