a (tradicionális) férfikép ideáljához. Az évek múlásával azonban a
szervezet tesztoszteronszintje lecsökken, és amikor átlép egy — a téma
szakértői szerint megállapított alsó küszöbértéket -, férfi menopau¬
záról vagy andropauzáról beszélünk. Ez az élethelyzet megfelelő alap
lehet a tesztoszteron szint mesterséges, gyógyszeres úton történő
korrekciójához. A férfiak öregedésének medikalizációs triggerjei kö¬
zött a tesztoszteron hormon 1935-ös izolációja egy igazán fontos
momentum volt, amely az öregséggel összefüggő értékeket revideál¬
ta azältal, hogy az androcentrikus, maszkulin értékek létjogosultságát
természettudományos tényekkel is megerősítette. A férfiak társadal¬
mi értéke tehát innentől fogva nemcsak kontingens, relativizálható,
hanem biológiai esszencialista köntösbe bújt. Az endokrinológia
ezáltal nagymértékben hozzájárult a férfiak öregedésének medikali¬
zációjához. A férfiakkal szemben támasztott elvárások, és a férfi¬
nem-specifikus értékek (erő, dominancia stb.) a XX. század közepé¬
re összeforrtak a mikrobiológiai megfigyelések segítségével leírható
fajtipikus jellegzetességekkel.
A tesztoszteronkészítmények alkalmazása évről évre növekvő ten¬
denciát mutat a nyugati társadalmakban. Ezt tükrözi a National Can¬
cer Institute of the National Institutes of Health és a National Institute
on Aging szakmai kollégiumok figyelmeztető nyilatkozata is. Ebben
aggodalmukat fejezik ki az olyan esetek növekvő száma miatt, ame¬
lyekben a tesztoszteron szint csökkenése nem igazolható, vagy olyan
férfiak esetében került sor gyógyszeres intervencióra, akiknek tesz¬
toszteron szintje a normális tartományban volt (Conrad 2007, 27).
Az ilyen készítmények alkalmazása két évtized alatt húszszorosára
emelkedett az Egyesült Államokban. Míg 1992-ben az arra jogosult
orvosok 122000 tesztoszteron készítmény receptjét írták fel, addig
2004-ben már 2,4 millió gyógyszert válthattak ki például az erektilis
diszfunkcióval diagnosztizált férfiak. A férfi menopauzával kapcso¬
latos koncepciók eredetét azonban nem a XX. század végén kell ke¬
resnünk, hanem sokkal korábban. A középkorú férfiak fiziológiai
változásai ugyanis már az 1930-as években is népszerű témának szá¬
mítottak a tudományos szakirodalomban és a bulvármédiában egy¬
aránt (Siegel 2007). Utóbbi figyelme azóta is lankadatlan, melyet jól
jelez, hogy a meglehetősen széleskörű olvasótáborral rendelkező Time