Oldal 35 [35]
2.4. A homoszexualitas medikalizacidja és demedikalizacidja \ 33
hatalmi, a szubjektumot és az egész társadalmat alapjaiban meghatá¬
rozó (adminisztráló, felügyelő, teremtő) mátrix.
Foucault a pszichiátria hatalmi működésének archeológiai vizsgá¬
latát feltáró Bolondság története (1961) című kötetében így ír az új¬
fajta hatalmi erőviszonyokról: , A nyugat-európai ember lassanként
megtanulja, mit jelent, hogy eleven faj az eleven világban, hogy van
teste, vannak életkörülményei, van várható életkora, egyéni és kol¬
lektív egészsége, vannak módosítható erői, és hogy van egy olyan
tere, ahol a lehető legkedvezőbb módon el lehet osztani ezeket az
erőket! Ez a hatalom számára kedvező biopolitikai érdekeket szol¬
gáló konstelláció alakult ki a XIX. században azáltal, hogy a szubjek¬
tumota szexualitás különféle dimenzióiból megkomponálta. Foucault
így folytatja: , Alighanem ez az első alkalom a történelemben, hogy
az ember biológiai meghatározottságai visszatükröződnek a politi¬
kában; az élet ténye már nem az a megközelíthetetlen talapzat, amely
csak időnként bukkan fel, a halál és a végzet kiszámíthatatlan szeszé¬
lyei szerint, hanem bekerül a tudás meg az élet folyamataiba beavat¬
kozni kívánó hatalom hatókörébe is" (Foucault 2000a, 147). Minde¬
zek tükrében válik igazolttá, hogy a XIX. századi identitáspolitika
apránként egy újfajta társadalomszervezési vállalkozás, a biopolitika
hatása alá került.
A biohatalom számára jól látható szervezőelvek mentén, raciona¬
lizált, tudományos diskurzus felhasználásával tárul fel a szexuális
szubjektum és a társadalom egésze. Mivel egy organizmus téridőbe¬
li létező, így beilleszthető valamilyen célokság által vezérelt fejlődés¬
történetbe. Az ember ennek tükrében válik normálissá vagy éppen
abnormálissá. A biohatalom nem tett mást, mint felhasználta az
ember fiziológiai, főként nemi sajátosságait, és normalizálta (elfo¬
gadható és elfogadhatatlan keretbe zárta) azokat. Foucault elvitatha¬
tatlan érdeme, hogy felismerte, a biológia deskriptív (leíró) tudomá¬
nyos működése mellett előtérbe került annak preskriptív (előíró)
programja is. Az organikus fejlődés normalizációja ugyanis megte¬
remtette a lehetőséget, hogy a hatalom cselekvési alternatívákat dol¬
gozhasson ki azokra az esetekre, ha az egyén abnormális fejlődési
ütemei jelentkeznének. A biológia és az orvostudomány tehát nor¬
malizáló tudományterületek, amelyek specializációik által, pl. a szexo¬