Oldal 33 [33]
OCR
2.4. A homoszexualitäs medikalizäciöja &s demedikalizäciöja \ 31 teni" és a halni hagyni joga" (Foucault 1999, 138). Foucault felismerése rámutat arra, hogy a halál feletti uralom összességében nem volt totális uralmi pozíció. Az élet feletti uralom irányába történő terjeszkedése a társadalom normalizációja révén azonban abszolút uralmi potenciált rejt magában. Milyen főbb hozadéka volt a szexualitás normalizációjának a viktoriánus korban? A Tudás akarása már az első hasábjain azzal a felütéssel kezdődik, miszerint a buja, obszcén és szemérmetlen XVII. század két évszázad alatt belesüppedt a , viktoriánus polgárság egyhangú éjszakáiba" Létrejött a családnemzésre korlátozott szexuális élet mint új norma. Abnormálissá, természetellenessé és végül büntetni valóvá vált ezzel szemben minden , öncélú szexualitás" tehát a gyönyör nem reprodukciós célból való átélése (Foucault 1999, 7). A szexuális devianciák közé sorolt magatartások, köztük a homoszexualitás is, az optimális születés-halálozás arányszám elérésének biopolitikai, stratégiai áldozataivá váltak. Beláthatjuk, hogy medikalizációjáért nemcsak a tradicionális szexuáletikai kánonnal való összeférhetetlenség a felelős, hanem egy jól körvonalazható biopolitikai érdeksérelem is, hiszen a , férfiszerelem" hátráltatta az alapvető népesedéspolitikai, azaz biohatalmi érdekeket is. A XIX. század tudományos fejlődése a biológia diszciplináris előretörésével továbbra is arra törekedett, hogy megtalálja azt a tudományos módszert és nyelvet, amely leginkább alkalmas lehet az igazság diskurzusának megteremtésére. Foucault tudományterületeken átívelő tájékozottságának köszönhető annak a felismerése, hogy a szexuális perverziók medikalizációjára épülő identitáspolitika milyen akkurátusan illeszkedik bele az ember antropológiai alaptulajdonságainak és tudományfilozófiai célkitűzéseinek történelmen átívelő láncolatába. Ennek retorikai lenyomata a Szexualitás története I.-ben az a szöveghely, amelyet Arisztotelész parafrazeálásának is tekinthetünk. Ez pedig nem más, mint Foucault-nak az a felismerése, miszerint a nyugat-európai ember nemcsak hogy zoon politicón (társas lény), hanem sokkal inkább , vallomástevő állat". A XIX. század a tudományevolúció azon időszakának kezdete, amikor az ember 3 A szerző kiemelése.
