Seite 29 [29]
2.4. A homoszexualitás medikalizációja és demedikalizációja \ 27
nak, a gyönyörű ifjúnak a tiszteletére ünnepséget rendezett Kalliasz,
amelyen számos vendég, többek között nős férfiak és maga Szókratész
is részt vett. Utóbbiak a lakoma végeztével szexuális viszonyt létesí¬
tettek Autolükosszal. Ehhez hasonlóan, a Prótagorasz című mű kez¬
detén is a Szókratész és Alkibiadész közötti homoerotikus vonza¬
lomról szóló párbeszéd teremtette meg a Kalliklész meglátogatásának
kontextusát, ahol végül a híres szofistával, Prótagorasszal találkoz¬
hattak. Hogy a (férfi) ember férfival vagy épp nővel élt nemi életet,
semmilyen formában sem kapcsolódott hozzá az egyén egzisztenci¬
ális alapsajátosságaihoz, még kevésbé biologikumához vagy termé¬
szetehez. „A ferfiakkal vagy a nőkkel való szexuális viszony nem
jelentett osztályozási kategóriát, amely alá az egyéneket be lehetett
volna sorolni" (Foucault 2019, 194). A vágy, természete szerint, a
szépre, a kívánatosra irányult a görög felfogás szerint. Foucault nem
mulasztotta el a modern kor, beleértve a XX. századot is, és az antik¬
vitás közötti különbségeket kiemelni. Ezek expressis verbis a fiúszere¬
lem megragadásában, a jelenségre való rákérdezésben mutatkoznak
meg. , Az olyan elgondolásban, mint a miénk, a két azonos nemű
egyén közötti kapcsolatra mindenekelőtt a vágy alanyának szem¬
pontjai felől kérdeznek rá: miképp lehetséges, hogy egy férfiban olyan
vágy alakuljon ki, amelynek tárgya egy másik férfi? [...] A görögöket
viszont nem a vágy érdekelte, amely egy ilyenfajta viszony létesíté¬
sére irányult, és nem a vágy alanya" (Foucault 2019, 230). Foucault
amellett érvel, hogy a fiúszerelemről szóló diskurzus morális dimen¬
ziója a görögöknél tökéletesen illeszkedik abba a nagyszabású filo¬
zófiai programba, melynek során a részt (azonos nemű párok gyö¬
nyörkeresése) az egészhez (filozófiai erotika) próbálták illeszteni.
A megoldás ennek fényében tehát a barátságnak (philia) mint társa¬
dalmilag értékes köteléknek az elérése volt, mely konceptuális érte¬
lemben sem represszív, sem felügyeleti dimenzióval nem rendelkezett
(Foucault 2019, 230).
Ahogy arra már több vonatkozásban utaltam, Foucault ahomosze¬
xualitást és az egyéb perverziókat előállító, adminisztráló és felügyelő
diszkurzív hatalom kibontakozásában nagy szerepet tulajdonított a
szexualitásról szóló (pár)beszéd fragmentálódásának és pólusainak
megváltozásának. Ez persze nem jelentette azt, hogy a diszkurzív