Page 24 [24]
OCR
22 / 2.A FÉRFIAK BIOLÓGIAI ÉS SZEXUÁLIS SAJÁTOSSÁGAINAK MEDIKALIZÁCIÓJA... Azt feltételezték, hogy az ember és szexuális szokásainak egylényegisége mindent elárul az emberi természetről." Mint ahogy korábban kiemeltem, Foucault hatalomfelfogásának fontos eleme, hogy a hatalom nem a deviáns szexuális szubjektumok elhallgattatására, elkendőzésére és kiirtására törekszik. A megszelídítés és a kontroll egyik elsődleges eszköze a racionalizáció, a , csakazértis" megértés, amely előhívja a hatalom és a tudomány organikus egyesülésének szükségét. A személyek , állandó valósággal? való felruházását az orvosbiológia nozográfiai (betegségosztályozó) eszközei segítették. Kialakulhattak ezáltal a homoszexuális férfiak, a maszturbáló serdiilők, a voyeristák, nimfomániások egzisztenciális arculatai, akik ezek nélkül a propozíciók nélkül, önmagukban értelmezhetetlenek voltak. Módos Ádám és Sutyák Tibor rámutatnak, hogy Foucault szerint ezek a mesterségesen előállított típusok nem valamilyen univerzális, megváltoztathatatlan, immanens adottságokat jelenítenek meg. A szubjektum radikálisan téridőbeli konstrukció, nem pedig transzcendens entitás (Módos - Sutyák 2012). A XVIII. századi polgári társadalmakban a diszkurzív hatalom törése következett be, amikor is a kánon- és egyházjogi polimorf (többféle eszközzel operáló) felügyeleti eszközök helyét új valóságábrázoló szisztéma, vagyis a medikalizáció keretezte át. A szexuális szokásokat egymástól szisztematikusan elkülönítő diszkurzív gyakorlatok a perverziók jól dokumentált tárházát hozták létre, ezáltal aszubjektumok intézményesített rendjét is újrateremtették. A maszturbáció és a homoszexualitás demedikalizációjának lehetőségét ennek a tézisnek a tükrében magyarázhatjuk Foucault szubjektumfelfogásával is, hiszen a pszichoanalízis és az , autonómia" libertárius szlogenjét zászlajukra tűző emberi jogi mozgalmak képében jól látszódnak a XX. században megfigyelhető diszkurzív töréspontok. Ennek oka, hogy - amint azt korábban hangsúlyoztam - az individuumok mint pozicionális szubjektumok, radikális tér és időbeliséggel rendelkeznek, amelyeknek alapvető tulajdonságait a már említett oksági képességekkel rendelkező hatalmi intézmények kijelentései hozzák létre, vagy éppen tüntetik el. A hatalmi intézményeknek on7 Foucault több vonatkozásban is ennek az állításnak a cáfolatára vállalkozott.
