Oldal 24 [24]
22 / 2.A FÉRFIAK BIOLÓGIAI ÉS SZEXUÁLIS SAJÁTOSSÁGAINAK MEDIKALIZÁCIÓJA...
Azt feltételezték, hogy az ember és szexuális szokásainak egylényegi¬
sége mindent elárul az emberi természetről." Mint ahogy korábban
kiemeltem, Foucault hatalomfelfogásának fontos eleme, hogy a ha¬
talom nem a deviáns szexuális szubjektumok elhallgattatására, el¬
kendőzésére és kiirtására törekszik. A megszelídítés és a kontroll
egyik elsődleges eszköze a racionalizáció, a , csakazértis" megértés,
amely előhívja a hatalom és a tudomány organikus egyesülésének
szükségét. A személyek , állandó valósággal? való felruházását az
orvosbiológia nozográfiai (betegségosztályozó) eszközei segítették.
Kialakulhattak ezáltal a homoszexuális férfiak, a maszturbáló serdii¬
lők, a voyeristák, nimfomániások egzisztenciális arculatai, akik ezek
nélkül a propozíciók nélkül, önmagukban értelmezhetetlenek voltak.
Módos Ádám és Sutyák Tibor rámutatnak, hogy Foucault szerint
ezek a mesterségesen előállított típusok nem valamilyen univerzá¬
lis, megváltoztathatatlan, immanens adottságokat jelenítenek
meg. A szubjektum radikálisan téridőbeli konstrukció, nem pedig
transzcendens entitás (Módos - Sutyák 2012). A XVIII. századi
polgári társadalmakban a diszkurzív hatalom törése következett be,
amikor is a kánon- és egyházjogi polimorf (többféle eszközzel ope¬
ráló) felügyeleti eszközök helyét új valóságábrázoló szisztéma, vagy¬
is a medikalizáció keretezte át. A szexuális szokásokat egymástól
szisztematikusan elkülönítő diszkurzív gyakorlatok a perverziók jól
dokumentált tárházát hozták létre, ezáltal aszubjektumok intézmé¬
nyesített rendjét is újrateremtették.
A maszturbáció és a homoszexualitás demedikalizációjának lehe¬
tőségét ennek a tézisnek a tükrében magyarázhatjuk Foucault szub¬
jektumfelfogásával is, hiszen a pszichoanalízis és az , autonómia" li¬
bertárius szlogenjét zászlajukra tűző emberi jogi mozgalmak képében
jól látszódnak a XX. században megfigyelhető diszkurzív töréspontok.
Ennek oka, hogy - amint azt korábban hangsúlyoztam - az indivi¬
duumok mint pozicionális szubjektumok, radikális tér és időbeliség¬
gel rendelkeznek, amelyeknek alapvető tulajdonságait a már említett
oksági képességekkel rendelkező hatalmi intézmények kijelentései
hozzák létre, vagy éppen tüntetik el. A hatalmi intézményeknek on¬
7 Foucault több vonatkozásban is ennek az állításnak a cáfolatára vállalkozott.