Oldal 16 [16]
OCR
14 / 2.A FÉRFIAK BIOLÓGIAI ÉS SZEXUÁLIS SAJÁTOSSÁGAINAK MEDIKALIZÁCIÓJA... tani (esetleg lecserélni, leváltani őket), akkor mérlegelnünk kell, hogy a váltást (vagy dekonstrukciót) követő új narratíva érdekében tényleg érdemes-e lépéseket tenni. Jó-e, ha végső soron az új diskurzus leváltja a régit? A férfiak szexualitásához kötődő demedikalizált életterületek elemzése során ezért arra is kitérek, hogy milyen alternativákat kínáltak fel, vagy szorgalmaznak jelenleg is a medikalizált életjelenségeket bíráló szakemberek, jogvédő szervezetek és társadalmi csoportosulások, és hogy ezek a nem orvosi alternatívák valóban versenyképes prevenciós és gyógyító erővel bírnak-e: teljesül-e a kár-haszon arány optimalizálás bioetikai alapelve. Fókuszáljunk a következőkben a férfiak szexualitásának medikalizációjára és demedikalizációjára, mely a következő fejezetek tartalmi keretét adja. A soron következő oldalakon igazolni kívánom a tézist, mely szerint: (1) a férfiak testéhez kapcsolódóan általánosnak mondható az új patológiák leírásának jelensége, és meglehetősen ritka eseménynek számít, amikor a kóros állapotok palettájáról eltűnik egy már létező diagnosztikus klaszter. Erre azért van szükség, mert a férfi biológiai adottságaihoz, ezen belül is a szexualitásához gyakran inkább demedikalizációs példákat (pl. homoszexualitás, maszturbáció) társítunk, holott az ezredforduló óta egy igen extenzív medikalizációs irány is megmutatkozik. (2) Ennek a hatalmi mechanizmusnak két fő aspektusát fogom részletesen elemezni. Elsődlegesen amellett fogok érvelni, hogy az erektilis diszfunkcié (merevedési zavar/impotencia) és az androgén alopecia (férfias típusú hajhullás) biohatalmi eszközökkel megvalósult medikalizációja során megismétlődtek a maszturbáció és ahomoszexualitás eseteiben tapasztalt ártalmas normalizációs mechanizmusok. Ennek hatására a nyugati típusú országokban a XX-XXI. században jelentősen átalakultak a férfiakhoz társított normatív elvárások, és a velük kapcsolatos társadalmi attitűd.
