Oldal 12 [12]
OCR
10 / 2.A FÉRFIAK BIOLÓGIAI ÉS SZEXUÁLIS SAJÁTOSSÁGAINAK MEDIKALIZÁCIÓJA... cionizmus. A betegségek kóroktanának tökéletesítése természetesen szükségszerű, azonban az orvoslás története bővelkedik az olyan példákban, melyekben a komplex bio-pszicho-szociális beágyazottságú életjelenségek leegyszerűsítve, a társadalmi-környezeti tényezőktől függetlenül kerültek a biomedicina hatókörébe. Az elmekóroktan tekintetében A Mentális Betegségek Diagnosztikus és Statisztikai Kézikönyvének legfrissebb kiadása (DSM-V-TR) is hangsúlyozza, hogy szemben a korábbi ajánlásokkal, immár elengedhetetlen az egyén szociokulturális sajátosságait is figyelembe venni a klinikai kép értékelésekor. Azaz, egy személy diszfunkcionális viselkedésjegyei ártalmatlanul (sine morbo) is betagozódhatnak bizonyos kulturális sémák, rítusok közé, így a diagnosztizáló orvosnak a tünetek feltárásakor , a szenvedésről beszámoló személynek" mint radikálisan társadalmi lénynek a megértésére kell törekednie (Nussbaum 2014, 1823). A naturalista koncepció kidolgozásában nagy szerepet játszott John Guyett Scadding, aki elsőként definiálta a betegséget biológiai hátranyként (biological disadvantage). Meghatározása szerint a betegség előfeltétele, hogy egy jelenség eltér a társadalmi átlagtól, illetve biológiailag előnytelen (pl. a várható élettartamot csökkenti). A naturalista szemléleten belül fontos megemlíteni Christopher Boorse-t, a biostatisztikai egészségmeghatározás leghíresebb alakját, aki a biológiai funkciók statisztikai értékelésében látta a medicina tisztán tudományos megalapozhatóságának sikerét. Ennek kiindulópontja az a feltételezés, miszerint ha a betegségek a faj biológiai sajátosságaitól való eltérések, ezek felismerése a természettudományok feladata, és e folyamatban nincs szükség társadalmi értékítéletekre (Boorse 1977), így az orvosláshoz tisztán természettudományos módszerek kellenek. Boorse a tudományos fejlődés célját a diagnosztikai folyamatot akadályozó kulturális hatások levetkőzésében látta, a betegségek lecsupaszítását a társadalmi (szociokulturális) beágyazottságáról. A naturalizmus másik jellegzetes típusa az egészségesnek fajtipikusként, természetesként való leírását hirdeti. A koncepció talán leghiresebb kepviselöje James Wakefield, a „hibrid-naturalizmus” kidolgozója. Álláspontja összecseng Scadding és Boorse koncepciójával, hiszen a betegség definícióját ő is objektív módon keretezhetőnek gondolta el. Az ilyen állapot referenciapontja a káros diszfunkciona
