OCR
1. ELŐSZÓ A személyre szabott orvoslás (personalized medicine, PM) a medicina egyik legújabb paradigmájaként értelmezhető. Az ilyen szemléletű diagnosztikus, prevenciós és kuratív ellátások kiindulópontja egy meglehetősen összetett információhalmaz, amely a beteg egyén genomjából, fajtipikus funkcionalitásából, környezeti sajátosságaiból, valamint egészség- és betegségmagatartásaiból tevődik össze (Redekop 2013). A , személyre szabott" jelző mellett használatos , precíziós" (precision) és stratifikált (stratified) kifejezések egymas szinonimáiként ugyanazt a paradigmát írják le: a lehetőségekhez mérten a beteg sajátosságaihoz leginkább illő kezeléstípus megválasztására kell törekedni. A PM mint személyre szabott ellátási módszer összhangban van az orvosi etika alapvető normáival, hiszen a célzott diagnosztikus és terápiás lehetőségek megválasztásához az ártalomcsökkentés is párosul, így kétségtelenül meghatározó szerepet prognosztizálhatunk az erre építő eljárásoknak. Kevéssé egyértelmű, hogy a PM pusztán technikai vagy antropológiai fordulatot is hoz-e majd magával. Optimális esetben az egyén nukleotidjait, legelemibb alkotórészeit (is) megismerni vágyó diagnosztikus és terápiás irányzat értékelésekor a dehumanizálódás lehetőségének fel sem szabadna merülnie. Sőt, nehéz ennél személyre szabottabb egészségügyi szolgáltatást körvonalazni, amely az ellátotthoz kapcsolódó megannyi faktort szinoptikusan számításba veszi. A bioetikusnak azonban ebben a pillanatban magára kell öltenie az advocatus diaboli" szerepét, és a , személyre szabott" és , precíziós" jelzőket kritikai megközelítésben kell vizsgälnia. Mit is jelent valójában a perszonalizáció a betegre nézve? Nem 1 Ördög ügyvédje