Page 36 [36]
OCR
Dringó-Horváth Ida technológiacentrikus szerveződés a tíz szervezeti egység egyikében sem jelenik meg. Ez sok esetben az eltérő költségvetési keretekben és humánerőforrás-bővítési lehetőségekben érhető tetten, az egységek többségében nem jellemző a professzionális oktatásfejlesztői munkakör megjelenése. A szolgáltatások terén a különböző belső képzések, workshopok minden egységnél megjelennek, ezen túl több helyütt található egyéni tanácsadás, mentorálás; esetlegesen óralátogatás, kapcsolódó reflexiós tevékenységgel. A hallgatók tanulásmódszertani támogatása nem jelenik meg erősen egy egységnél sem, és a képzésfejlesztésben való közvetlen közreműködés is csak néhány intézménynél van jelen. A szolgáltatásokhoz kapcsolódóan a tanulmány felsorolás jelleggel megemlíti azokat a jógyakorlatokat, melyek figyelemre érdemesek és esetlegesen az intézményi honlapok vagy publikációk alapján részletesebben is megismerhetőek, adaptálhatóak. A tanulmány kiemeli továbbá, hogy az oktatói teljesítményértékelésére és az oktatói munkavállalók hallgatói véleményezésére (OMHV) kialakított rendszerek különösen kritikusak, mivel ezekben, az egyetemek többségében, a fejlesztési tevékenységek is megjelennek valamilyen módon. S habár ez motiválhatja az oktatókat a részvételre és elköteleződésre a tanítási és tanulási folyamatok iránt, a kötelező részvétel félelmet és ellenállást is kiválthat azokban az oktatókban, akik úgy érzik, hogy ez korlátozza szabadságukat, és elvonja őket más fontos feladataiktól. Egy másik, detektált meghatározó faktor a szervezeti kultúra: a nyitott és együttműködésre ösztönző egyetemek kedvezőbb környezetet teremtenek az oktatási innovációra, ilyen programok kialakítására, valamint a bevált gyakorlatok megosztására. Az oktatásfejlesztés hatékonyságát erőteljesen gátolhatja, ha az intézmény erőteljesebb hangsúlyt fektet a kutatási tevékenységre az oktatással szemben. Összességében a tanulmány arra figyelmeztet, hogy bár a kötelező fejlesztési tevékenységek növelhetik a részvételi arányt és hozzájárulhatnak az oktatói fejlődéshez, a túlzottan kényszerítő jellegű intézkedések kontraproduktívak lehetnek, mivel csökkenthetik az önfejlesztés iránti belső motivációt, és ellenállást szülhetnek az oktatói közösségben. Ez szintén azt támasztja alá, hogy az oktatásfejlesztés során érdemes a létező oktatói tanulóközösségekre építeni. A tanulmány kiemelkedő része a nehézségek összefoglalása, mely hozzájárulhat a terület fejlesztéséhez. Az interjúk tanúsága szerint az oktatásfejlesztési központok több jelentős kihívással néznek szembe, amelyek befolyásolják hatékonyságukat és fejlődésüket. Az egyik legfontosabb probléma a finanszírozás és az erőforrások biztosítása, mivel a folyamatos fejlesztés és a magas színvonalú szolgáltatások fenntartása jelentős anyagi és emberi erőforrást igényel. Emellett az intézmények oktatóinak leterheltsége is komoly akadályt jelent, mivel kevés idejük marad az oktatásfejlesztő központok képzésein való részvételre. Az új technológiák bevezetése és hatékony használata folyamatos alkalmazkodást igényel (vö. M. Pintér és mtsai., 2021). A heterogén tanulói csoportok miatt az inkluzív oktatási környezet kialakítása és a különböző tanulási igényekhez való alkalmazkodás is kulcsfontosságú. Az oktatói fejlesztések hatékonyságának mérése és az erre vonatkozó folyamatos visszajelzés a szakma egyik (globálisan) legnagyobb kihívása, illetve fontos a hatékony belső kommunikáció és a szolgáltatási paletta megfelelő + 34 +
