Seite 36 [36]
Dringó-Horváth Ida
technológiacentrikus szerveződés a tíz szervezeti egység egyikében sem jelenik meg.
Ez sok esetben az eltérő költségvetési keretekben és humánerőforrás-bővítési lehetősé¬
gekben érhető tetten, az egységek többségében nem jellemző a professzionális oktatás¬
fejlesztői munkakör megjelenése.
A szolgáltatások terén a különböző belső képzések, workshopok minden egységnél
megjelennek, ezen túl több helyütt található egyéni tanácsadás, mentorálás; esetlege¬
sen óralátogatás, kapcsolódó reflexiós tevékenységgel. A hallgatók tanulásmódszertani
támogatása nem jelenik meg erősen egy egységnél sem, és a képzésfejlesztésben való
közvetlen közreműködés is csak néhány intézménynél van jelen. A szolgáltatásokhoz
kapcsolódóan a tanulmány felsorolás jelleggel megemlíti azokat a jógyakorlatokat, me¬
lyek figyelemre érdemesek és esetlegesen az intézményi honlapok vagy publikációk alap¬
ján részletesebben is megismerhetőek, adaptálhatóak.
A tanulmány kiemeli továbbá, hogy az oktatói teljesítményértékelésére és az oktatói
munkavállalók hallgatói véleményezésére (OMHV) kialakított rendszerek különösen
kritikusak, mivel ezekben, az egyetemek többségében, a fejlesztési tevékenységek is
megjelennek valamilyen módon. S habár ez motiválhatja az oktatókat a részvételre és
elköteleződésre a tanítási és tanulási folyamatok iránt, a kötelező részvétel félelmet és
ellenállást is kiválthat azokban az oktatókban, akik úgy érzik, hogy ez korlátozza sza¬
badságukat, és elvonja őket más fontos feladataiktól.
Egy másik, detektált meghatározó faktor a szervezeti kultúra: a nyitott és együttmű¬
ködésre ösztönző egyetemek kedvezőbb környezetet teremtenek az oktatási innovációra,
ilyen programok kialakítására, valamint a bevált gyakorlatok megosztására. Az oktatás¬
fejlesztés hatékonyságát erőteljesen gátolhatja, ha az intézmény erőteljesebb hangsúlyt
fektet a kutatási tevékenységre az oktatással szemben. Összességében a tanulmány arra
figyelmeztet, hogy bár a kötelező fejlesztési tevékenységek növelhetik a részvételi arányt
és hozzájárulhatnak az oktatói fejlődéshez, a túlzottan kényszerítő jellegű intézkedések
kontraproduktívak lehetnek, mivel csökkenthetik az önfejlesztés iránti belső motivációt,
és ellenállást szülhetnek az oktatói közösségben. Ez szintén azt támasztja alá, hogy az
oktatásfejlesztés során érdemes a létező oktatói tanulóközösségekre építeni.
A tanulmány kiemelkedő része a nehézségek összefoglalása, mely hozzájárulhat a
terület fejlesztéséhez. Az interjúk tanúsága szerint az oktatásfejlesztési központok több
jelentős kihívással néznek szembe, amelyek befolyásolják hatékonyságukat és fejlődé¬
süket. Az egyik legfontosabb probléma a finanszírozás és az erőforrások biztosítása,
mivel a folyamatos fejlesztés és a magas színvonalú szolgáltatások fenntartása jelentős
anyagi és emberi erőforrást igényel. Emellett az intézmények oktatóinak leterheltsége is
komoly akadályt jelent, mivel kevés idejük marad az oktatásfejlesztő központok képzé¬
sein való részvételre. Az új technológiák bevezetése és hatékony használata folyamatos
alkalmazkodást igényel (vö. M. Pintér és mtsai., 2021). A heterogén tanulói csoportok
miatt az inkluzív oktatási környezet kialakítása és a különböző tanulási igényekhez való
alkalmazkodás is kulcsfontosságú. Az oktatói fejlesztések hatékonyságának mérése és
az erre vonatkozó folyamatos visszajelzés a szakma egyik (globálisan) legnagyobb kihí¬
vása, illetve fontos a hatékony belső kommunikáció és a szolgáltatási paletta megfelelő
+ 34 +