Oldal 24 [24]
OCR
Dringó-Horváth Ida számított továbbá a fejlődési folyamatban, amikor egyes országokban a törvényi szabályozások szintjén is megjelent a módszertani központok létrehozása (példaként említhető Belgium vagy Szlovénia, vö. Forgie és mtsai., 2018). Ezen egységek sikeres működése nagymértékben függ az intézményi kultúrától és az oktatók egyéni igényeitől, de legfőképpen attól, mennyire tudnak igazodni az adott intézmény kulturális és szervezeti környezetéhez (Beach és mtsai., 2016; Czerniewicz, 2021). Ennek eredményeként feladataik és szolgáltatásaik is folyamatosan fejlődnek, hogy megfeleljenek a változó intézményi oktatási környezet kihívásainak. Igazi katalizátorként hatott a területre a 2020-as világjárvány, melynek hatása már a hazai egységek fejlődésében is markánsan megjelent: a kényszerű digitális távolléti oktatás révén a digitális kompetenciák fejlesztése prioritássá vált a felsőoktatásban. Így a már működő egységek szerepe jelentősen megnőtt, más felsőoktatási intézményekben pedig, ahol korábban nem léteztek ilyen központok, újak jöttek létre a digitalizáció és a digitális kompetenciák fejlesztésének támogatására (vö. 2. fejezet, illetve Bodnár, 2024; Dringó-Horváth, 2023; Dringó-Horváth g T. Nagy, 2023). Nagyon szemléletesen jeleníti meg a teljes fejlődési folyamatot az oktatásfejlesztő központok öt korszakának definiálása (Beach és mtsai., 2016; Sorcinelli, 2006)°: + A tudós korszaka (Age ofthe Scholar): Az 1950-es évektől az 1960-as évek elejéig terjedő időszakot jelöli, ahol az oktatásfejlesztés elsősorban a tudományos kompetenciák fejlesztésére összpontosított. A fő cél az volt, hogy az oktatók naprakészek maradjanak saját szakterületükön, és elősegítsék tudományos ismereteik bővítését. s Az oktató korszaka (Age of the Teacher): Az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek elejéig tartó korszakban a hangsúly az oktatók pedagógiai képességeinek fejlesztésére helyeződött. Az oktatásfejlesztés célja az volt, hogy az egyetemi oktatók ne csak egyéni szakterületük kiváló szakértői legyenek, hanem hatékonyabban tudjanak tanítani is, korszerű pedagógiai módszereket alkalmazva. e A fejlesztő korszaka (Age of the Developer): Az 1980-as években az oktatásfejlesztés kibővült, és az oktatók különböző karrierfázisainak támogatására összpontosított. Az intézmények növekvő érdeklődést mutattak az önfejlesztő szakmai közösségek és az oktatásfejlesztési tevékenységek iránt, valamint az oktatási és oktatásfejlesztési kiválóság és eredményességmérés iránt. e A tanuló korszaka (Age of the Learner): Az 1990-es években paradigmaváltás történt, melynek köszönhetően a hangsúly a tanításról a tanulásra helyeződött át. Az oktatók előadói tevékenységük mellett egyre inkább a tanulás facilitálását, a hallgatók aktív támogatását helyezték előtérbe tanulási stratégiák, módszerek közvetítésével. A technológiai vívmányok oktatási beépítése és a tanulás eredményességének mérésére is fokozottan fókuszba került. + A hálózatosodás korszaka (Age ofthe Network): A 21. század elejétől kezdődően : . Érdemes megjegyezni, hogy a történeti áttekintés Magyarországra nem vonatkoztatható, hiszen a folyamatba hazánk a 90-as évek közepétől kapcsolódott be - lásd a hazai központok létrejöttét bemutató kutatásokat a 2. fejezetben. + 22e
