Oldal 24 [24]
Dringó-Horváth Ida
számított továbbá a fejlődési folyamatban, amikor egyes országokban a törvényi szabá¬
lyozások szintjén is megjelent a módszertani központok létrehozása (példaként említ¬
hető Belgium vagy Szlovénia, vö. Forgie és mtsai., 2018).
Ezen egységek sikeres működése nagymértékben függ az intézményi kultúrától és
az oktatók egyéni igényeitől, de legfőképpen attól, mennyire tudnak igazodni az adott
intézmény kulturális és szervezeti környezetéhez (Beach és mtsai., 2016; Czerniewicz,
2021). Ennek eredményeként feladataik és szolgáltatásaik is folyamatosan fejlődnek,
hogy megfeleljenek a változó intézményi oktatási környezet kihívásainak.
Igazi katalizátorként hatott a területre a 2020-as világjárvány, melynek hatása már
a hazai egységek fejlődésében is markánsan megjelent: a kényszerű digitális távolléti
oktatás révén a digitális kompetenciák fejlesztése prioritássá vált a felsőoktatásban. Így
a már működő egységek szerepe jelentősen megnőtt, más felsőoktatási intézményekben
pedig, ahol korábban nem léteztek ilyen központok, újak jöttek létre a digitalizáció és a
digitális kompetenciák fejlesztésének támogatására (vö. 2. fejezet, illetve Bodnár, 2024;
Dringó-Horváth, 2023; Dringó-Horváth g T. Nagy, 2023).
Nagyon szemléletesen jeleníti meg a teljes fejlődési folyamatot az oktatásfejlesztő
központok öt korszakának definiálása (Beach és mtsai., 2016; Sorcinelli, 2006)°:
+ A tudós korszaka (Age ofthe Scholar): Az 1950-es évektől az 1960-as évek ele¬
jéig terjedő időszakot jelöli, ahol az oktatásfejlesztés elsősorban a tudományos
kompetenciák fejlesztésére összpontosított. A fő cél az volt, hogy az oktatók
naprakészek maradjanak saját szakterületükön, és elősegítsék tudományos is¬
mereteik bővítését.
s Az oktató korszaka (Age of the Teacher): Az 1960-as évek közepétől az 1970-es
évek elejéig tartó korszakban a hangsúly az oktatók pedagógiai képességeinek
fejlesztésére helyeződött. Az oktatásfejlesztés célja az volt, hogy az egyetemi
oktatók ne csak egyéni szakterületük kiváló szakértői legyenek, hanem haté¬
konyabban tudjanak tanítani is, korszerű pedagógiai módszereket alkalmazva.
e A fejlesztő korszaka (Age of the Developer): Az 1980-as években az oktatás¬
fejlesztés kibővült, és az oktatók különböző karrierfázisainak támogatására
összpontosított. Az intézmények növekvő érdeklődést mutattak az önfejlesztő
szakmai közösségek és az oktatásfejlesztési tevékenységek iránt, valamint az
oktatási és oktatásfejlesztési kiválóság és eredményességmérés iránt.
e A tanuló korszaka (Age of the Learner): Az 1990-es években paradigmavál¬
tás történt, melynek köszönhetően a hangsúly a tanításról a tanulásra helye¬
ződött át. Az oktatók előadói tevékenységük mellett egyre inkább a tanulás
facilitálását, a hallgatók aktív támogatását helyezték előtérbe tanulási straté¬
giák, módszerek közvetítésével. A technológiai vívmányok oktatási beépítése
és a tanulás eredményességének mérésére is fokozottan fókuszba került.
+ A hálózatosodás korszaka (Age ofthe Network): A 21. század elejétől kezdődően
: . Érdemes megjegyezni, hogy a történeti áttekintés Magyarországra nem vonatkoztatható, hiszen a folyamatba
hazánk a 90-as évek közepétől kapcsolódott be - lásd a hazai központok létrejöttét bemutató kutatásokat a
2. fejezetben.
+ 22e