Oldal 22 [22]
OCR
Dringó-Horváth Ida A változás négy stratégiája, ahogyan Wright (2023) fogalmaz, egy szociológiai tanulmány alapján jött létre (Stevens és mtsai., 2008), és abból a felvetésből született, hogy szociológusként a felsőoktatási intézmények felfoghatók a népesség szelektálására és rétegzésére szolgáló szűrőként (sieve), a kompetens társadalmi szereplők fejlődésének inkubátoraként (incubator), a hivatalos tudás legitimációjának szentélyeként (temple) és több intézményi területet összekötő csomópontként (hub). A négy stratégia Wright (2023) szerint a központok célkitűzéseiben érhető tetten, és megmutatja, milyen tevékenységek révén kívánják elérni a megfogalmazott célokat: s A csomópont-központ, amely a szerző szerint a leggyakoribb, megpróbál összekötőként működni, például párbeszéd és együttműködés céljából összehozni az oktatókat és a hallgatókat, vagy központilag elérhetővé tenni a rendelkezésre álló erőforrásokat. e A szűrő-központ, amely egy szintén gyakran alkalmazott fejlesztési stratégia, az oktatási gyakorlatok kutatáson alapuló szűrésében és így a bizonyítékokkal alátámasztható jógyakorlatok terjesztésében látja a változás zálogát. s Az inkubátor-központ a fejlődésre és a növekedésre összpontosít, gyakran az egyének fejlesztése révén. Ez megjelenhet a személyes konzultációkban vagy az újonnan belépő oktatók orientációjában, de az oktatói díjakban is, ahol innovatív ötletek, kezdeményezések terjesztése, implementálása a cél. e A szentély-központ stratégiája, hogy az oktatást egy kiemelt és elismert szakmai tevékenységként kezeli, és annak támogatása, elismerése és jutalmazása révén próbálja a változást előmozdítani (Wright, 2023). A szerző szerint mind a négy stratégia hatékony lehet, de fontos a központ programjainak összehangolása ezekkel a stratégiákkal, hogy valóban elérjük a megfogalmazott célokat. A gyakorlati megjelenésüket tekintve azonban mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban előfordul, hogy az egyes modellek nem feltétlenül jelennek meg tisztán, egymástól jól elkülöníthető módon, hanem komplexebb szervezeti egységként, együttesen is jelen lehetnek (például központi egységként szakértői mentorhálózat létrehozásával és működtetésével valósítva meg a beágyazott fejlesztést, vö. a 3. fejezetben megjelenített egység részletes működési leírását, illetve a 2.2.2. fejezetet). Bár a központok rendszerint igen széles szolgáltatási és feladatkörrel rendelkeznek, tevékenységükre az angolszász szakirodalomban a fő elemet kiemelve egyaránt utalnak az Academic Development (AD), az Educational Development (ED) vagy a Faculty Development (FD) fogalmakkal (Beach és mtsai., 2016; Geertsema, 2021; Sorcinelli, 2006), melyek a magyar nyelvű szakirodalomban oktatásfejlesztés / felsőoktatás-fejlesztés fogalmakkal jeleníthetők meg (Dósa és mtsai., 2024; Dringó-Horváth, 2023; Sebestyén, 2023; Sebestyén és mtsai., 2024). A területhez kapcsolódó országos hálózatokat tömörítő nemzetközi szervezet, az International Consortium of Educational Development (ICED, vö. 4.2. fejezet) honlapján az alábbi definíció szerint határozza meg tagjait: [a felsöoktatäs-fejlesztök] , egyénekkel, csoportokkal és intézményekkel dolgoznak együtt a tanítás gyakorlatának, elméletének és minőségének javítása érdekében." + 20°
