Oldal 19 [19]
OCR
Oktatásfejlesztési innováció és hálózatépítés a magyarországi felsőoktatásban Nem meglepő mindez, hiszen maga az egyetemi oktató szakma — mint a fejlesztés fő fókusza — szintén igen összetett tevékenységi kört foglal magában, ahogyan azt van Dijk és munkatársainak (2020) kapcsolódó, 46 keretrendszer elemzésével fejlesztett modellje szemlélteti. Az elemzés alapján a kutatás hat fő feladatot azonosított: s Oktatás és tanulás támogatása: A biztonságos és motiváló tanulási környezet kialakítása, tanítási módszerek alkalmazása, a tanulók támogatása, valamint a tanulási stratégiák fejlesztése. s Oktatástervezés: Az oktatási célok, tanulási tevékenységek és tananyagok megtervezése, valamint az oktatás különböző elemeinek összhangba hozása a visszajelzések alapján. e Értékelés és visszajelzés: Az értékelési eszközök és módszerek tervezése, alkalmazása és értékelése, valamint a tanulók teljesítményének visszajelzése és formáló értékelése. s Oktatási vezetés és menedzsment: A tanárok szerepe az oktatás szervezésében, minőségbiztosításában, oktatási változások és innovációk vezetésében, valamint az oktatáspolitika kialakításában és megvalósításában. s Oktatási kutatás és tudomány: A pedagógiai elméletek megismerése és alkalmazása, a tanítási gyakorlat kutatása, valamint az oktatási eredmények megosztása. s Szakmai fejlődés: Az oktatók folyamatos önfejlesztése, reflexió a tanításról, visszajelzések kérése és felhasználása, valamint szakmai fejlődési programokon való részvétel. A munka eredményeként jött létre az egyetemi tanári szakértelmet (UNlversity Teacher Expertise — UNITE) és fejlesztési dimenzióit bemutató modell, mely jó alapul szolgálhat a felsőoktatás-fejlesztési munkához az egyetemi tanári professzió összetettebb meghatározása révén. Szintén ezt az összetett képet mutatja Kálmán (2019b) tizenkét oktatóval készített élettörténeti és kvalitatív tematikus interjúkat felvonultató tanulmánya: a szakmai fejlődés és tanulás sajátosságai az oktatók élettörténeteiben, oktatói fejlődésük egyes szakaszaiban (kezdő, tapasztalt, illetve tapasztalt, gyakorlattal rendelkező oktatók) igen változatos képet mutat. A hatékonyság szempontjából fontos ennek a sokszínűségnek a megragadása és megfelelő kiszolgálása a fejlesztés során. Az elemzés az oktatók támogatásával kapcsolatos fejlesztési irányok újragondolását javasolja annak érdekében, hogy a jelenlegi gyakorlattal ellentétben ne csak felszínesen, a mindennapi gyakorlatok szintjét, hanem a lényegi oktatói identitás átalakítását, szakmai fejlesztését is érintsék (Kálmán, 2019b). Az egyetemi oktatók saját tanításukról alkotott vélekedését vizsgálta továbbá Káplár-Kodácsy és Dorner (2024). A kutatás a történetkiegészítés módszerével, az oktatói önreflexióra építve tárja fel a megkérdezettek tanítással kapcsolatos meggyőződéseik és gyakorlatuk bizonyos elemeinek kapcsolatát. Az eredményekben szintén az oktatói tapasztalatok sokfélesége és összetettsége jelenik meg, kiegészülve azzal a pozitívummal, hogy a folyamat támogatta az oktatók önreflexióra épülő pedagógiai tudatosságát és fejlődését. + ]7 +
