Oldal 15 [15]
OCR
Oktatásfejlesztési innováció és hálózatépítés a magyarországi felsőoktatásban A kihívások és meghatározó trendek taglalása után a dokumentum az alábbi három pontban foglalja össze a jövő egyetemének képét, vízióját: s Nyitott, transzformatív és transznacionális: az egyetemek nyitott közösségekké válnak, amelyek együttműködnek a társadalom különböző szereplőivel nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, a fizikai és a digitális tanulási és kutatási környezetek segítségével. Ezek holisztikus megtervezése lehetővé teszi a sokszínű egyetemi közösség különböző igényeinek kielégítését, azok folyamatos és rugalmas lekövetését. s Fenntartható, sokszínű és elkötelezett: az egyetemek a fenntarthatóságot helyezik középpontba, támogatják a társadalmi sokszínűséget, és síkra szállnak a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, biztosítva a méltányos hozzáférést az oktatáshoz és a kutatáshoz egyaránt. s Erős, önálló és elszámoltatható: az egyetemek nagyfokú autonómiával fognak rendelkezni, stratégiai döntéseket hozva szervezeti és pénzügyi kérdésekben, miközben elszámoltathatók lesznek a társadalom és az érdekelt felek felé, biztosítva a magas színvonalú szolgáltatást és a folyamatos fejlődést. Az elsődleges beavatkozást igénylő területeknél három elemet emel ki a dokumentum: a tudományos életpálya reformját, az interdiszciplinaritást, valamint a közéleti szerepvállalás erősítését. Az oktatásfejlesztés, módszertani és oktatásinformatikai támogatás szempontjából vizsgálva a területekhez megfogalmazott ajánlásokat, elmondható, hogy + a tudományos életpálya reformjánál javasolt a szélesebb spektrumú, a bibliometriai mutatókon túlmutató értékelés, valamint a különböző karrierutak közötti további egyenrangúság előmozdítása, beleértve a kutatás és az oktatás közötti egyenrangúságot is; ¢ az interdiszciplinaritasnal kivänatos a terület megjelenitese az oktatäsfejlesztésben, az egyetemi oktatók kompetenciafejlesztésében, kiemelten a különböző tudományágakból érkező oktatók együttműködésének támogatása; s míg a közéleti szerepvállalás terén feladatként fogalmazódik meg a tudományos közösség tagjainak ösztönzése a nyílt, bizonyítékokon alapuló vitákra, és a félretájékoztatás, a tévhitek elleni küzdelemben való részvételre. Az egyetemek mint tudásközpontok történeti fejlődését mutatja be szemléletes módon a felsőoktatási intézmények generációs modellje, ahol Balogh (2017) három, míg Lukovics és Zuti (2015) négy generációt ír le. Az egyes generációk legfontosabb jellemzőit az alábbi táblázat mutatja, a fentiek értelmében kiegészítve a felsőoktatás 2030-as víziójával: +13 +
