Oldal 514 [514]
512 Függelek
kutatás kapcsolódott ehhez a másutt bizonyított tézishez: a csizmadiák
vizsgálata a tanulást és a társadalmi emelkedést tekintve. A kvantitatív
elemzés oda konkludált, hogy , a 18. század végén a fiúk még alig érik el
iskolázottságban a gimnázium alsó szintjét, leginkább apjuk mesterségét
folytatják, társadalmi emelkedést csak kis toredékiiknél feltételezhetiink”.
A 19. század első felében azonban a csizmadiafiúk fele már elvégzett néhány
gimnáziumi osztályt, jóllehet egy részük azután apja mesterségét folytatta.
Voltak, akik helyben mutattak társadalmi emelkedést, s ezt feltételezhetjük
az elvándorlók egyik részéről is. A kvantitatív vizsgálatot egy esettanulmány
követi, a Laki családé.
A fazekas Petlenszki család és a lakatos Peczelman család bemutatásakor
a mikrodimenzió bevezetése nemcsak illusztrációként szolgál, hanem érdem¬
ben is hozzátesz a tézishez: rámutat a különböző jellemzők mögött sejthető
kettősségre az iparostársadalomban. Ezzel ismét visszakanyarodunk a , helyi
reprodukciójú, zártabb, hagyományosabb műveltségű" iparostömb és a
mobilabb, vállalkozóbb szellemű, az uradalom és a kereskedő-szolgáltató
csoport felé nyitottabb kézművesek kettősségéhez.
A Keszthely mezővárosával egybeépült kétutcányi jobbágyközösség
katasztereinek és összeírásainak áttekintése után Benda Gyula a telkes
jobbágyokat vizsgálta a 14. fejezetben (Polgárvárosiak — jobbágyfalu a
mezőváros szélén?). A kvantitatív megközelítés a telekaprózódást és az új
emberek megjelenését mutatja. A mikrotörténelmi jellegű vizsgálatok ezen
szerepére is rávilágítanak: a 18. század közepén telket bíró jobbágycsaládok
fokozatos kivonulásának lehetünk tanúi.
A mezővárosi gazdákkal ellentétben a telkesjobbágy-családokban az ura¬
dalomnak betudhatóan másként alakult az öröklési gyakorlat. Az özvegyek
hamar átadták a fiúknak a gazdaságot, még ha ezeknek nem is volt önálló
háztartásuk. Nem mindig az idősebb fiú vette át a telket, és a jobbágy¬
családok fiai más módon is tudtak telekhez jutni. Sok volt ugyanakkor az
árendába adott telek, s nagy a fluktuáció — sok új ember tűnt fel, de ezek
általában gyorsan tovább is álltak. Jelentős volt még Keszthely másik része
felé és onnan a mozgás, illetve az átfedés a mezőváros lakosságával.
Benda Gyula vizsgálatai szerint a telekről való lemondást nem az indo¬
kolta, hogy a telkesjobbágy-családok komoly szőlővagyont tudtak volna
felhalmozni, inkább a földesúri függés alól akartak csak kiszabadulni. En¬
nek hatására ez a csoport elveszítette 18. századi zártságát, sok mezővárosi
lakos vállalt telket. Talán a lecsúszók számára jelentett ez menedéket, vagy
a felkapaszkodóknak lépcsőfokot. Mindenesetre megerősödött az úrbéres
viszony szerződéses jellege.