Oldal 513 [513]
Függelék 5II
A létszám vizsgálatának fő tanulsága — immár a legkevésbé sem meglepő
módon -, hogy az egyes források megbízhatatlanok. Az iparosok számának
változása az összeírások különbségeinek és a konjunkturális mozgásoknak
egyaránt betudható. (Például konkrétan kiderült, hogy a széleskörűen
használt 1828. évi országos összeírás az egyéb keszthelyi adatok tükrében
nem megbízható. Erre a kor kutatóinak érdemes lenne felfigyelniük.)
A források összevetéséből kiderült, hogy az iparosok száma mindig
magasabb volt, mint azoké, akik ipar után adóztak. (Például a dikajegyzé¬
kek alapján sokkal kevesebben adóztak iparosként egy adott évben, mint
amennyien a házak összeírásakor ilyenként feltűntek.) Úgy tűnik, hogy
gazdasági nehézségek esetén, amikor a kereslet visszaesett, a keszthelyi
iparosok nem az elvándorlást választották, hanem a szőlőjükből próbáltak
megélni. Ám nem mindenki. Eltérő mesterségek esetében egészen más tipikus
életpályákat figyelhettünk meg: a csizmadiák tipikusan visszavonultak,
és a szőlőbirtokukból éltek meg, a szőlőbirtok azonban (és általában az
erősebb kötődés Keszthelyhez) csak az iparosok egy csoportját jellemezte.
A fazekasok, csizmadiák, takácsok csoportja helyben házasodott, és a
gazdákkal, szőlőművelőkkel is házassági kapcsolatokat tartottak fenn.
Az ő szobabelsőiket a szerző , mezővárosi parasztpolgáriként"? jellemezte.
Ezek egy korábbi állapotot tükröztek (sarkos elrendezés, sublót, vetett ágy).
A másik, jóval mobilabb és Keszthelyhez gyengébben kötődő csoportot
nem jellemezte a szőlőbirtok. Ők voltak azok, akik inkább máshonnan
hoztak feleséget és lakáskultúrájuk is modernebb (a tisztviselői csoportéval
rokonítható).
A jövedelmi viszonyok vizsgálatakor egyfelől az derül ki, hogy az egyes
iparosok közt a 18. és a 19. század dereka között eltelt időszakban jöve¬
delmi tekintetben kinyílt egy olló, másfelől pedig az, hogy a jövedelmi
helyzet tekintetében nem a mesterség volt a döntő, hanem egyéb tényezők.
Felmerült az életciklus befolyásának kérdése, azaz az öregkori elszegénye¬
dés jelensége. Ahogyan a szerző már korábban említette, s ahogy később
ebben a fejezetben is utalt rá, ez lehet egyszerűen a források fénytörése is:
a vagyon átadásának következménye.
A műveltségi különbségek tekintetében egyfelől mesterségi csoportok
közti eltérésekre hívta fel a szerző (Király Ferenc nyomán) a figyelmet,
majd rámutatott, hogy 1810 táján hirtelen megugrott a végrendeletüket
saját kezűleg aláíró kézművesek száma: minden nyolcadik helyett minden
második lett erre képes. Jól látszik a keszthelyi gimnázium hatása, amely
— ahogyan Benda Gyula leszögezi — , elsősorban a kézművesek gyerekeinek
biztosít műveltséget és társadalmi emelkedést". (Nyilvánvaló ennek a konklú¬
ziónak a hordereje a magyar oktatástörténet vonatkozásában.) Mintaszerű