Page 510 [510]
508 Függelék
amúgy is lehetetlen információk híján). Az önkényesség tehát végső soron
a kvantitatív vizsgálatban is elkerülhetetlen.
Ennek ellenére Benda Gyula megmutatja, hogy ezzel is bravúros ered¬
ményekre lehet jutni. A 11. fejezetből kiderül, hogy külön lehet választani
azokat a szakmákat, amelyek bevándorlókból rekrutálódtak (kőfaragók,
lakatosok, szűcsök, szűrszabók, asztalosok, bognárok, kőművesek) azoktól,
amelyeknek helyi születésűek adták az utánpótlását (fazekasok, takácsok,
csizmadiák, vargák). Ez utóbbi foglalkozási csoportok házasságilag is
elég zártak voltak, míg az előbbiek kevésbé integrálódtak a mezőváros
társadalmába. De az iparosság általában céhes szellemének köszönhetően
nyitottabbnak mutatkozott a bevándorlók felé — a szőlőművelők és (különö¬
sen) a gazdák csoportja pedig jóval zártabb volt: kitapinthatónak tűnt a
törekvés a homogenitásra.
A mikrovizsgálatok tanulságai felülírták a makroelemzéseket. Ezekből
példának okáért kiderül, hogy az újraházasodásokat a kvantitatív elemzés¬
ben el kell különíteni a többitől. Továbbá a konkrét esetek alapján fino¬
mabb következtetések levonása vált lehetségessé: például eltértek a fiúk és
a lányok házasságai a - főleg helybeli — fazekasok vagy csizmadiák közt: a
lányokat idegenbe jövő fazekaslegények vették el inkább, a fiúk házassága
esetében viszont a törzsökösség az irányadó. (Gyakori volt a gazda- és
szőlőművescsalád lányával kötött házasság.)
A kétféle megközelítés egymást megerősítő eredményeként az olvasó szeme
előtt kirajzolódik a keszthelyi iparosság kettőssége, kettéválása a gazdáktól
és szőlőművelőktől elkülönülő, főleg bevándorlókból rekrutálódó, illetve az
említettekkel szoros házassági kapcsolatokat ápoló törzsökös csoportra.
A keresztkomaság vizsgálata cáfolta a néprajz által feltételezett modellt:
a keszthelyi keresztszülők nem egyenrangú társat kerestek, hanem inkább
patrónust. Kiderült, hogy néhány pár, a népszerű keresztszülők élesen
elváltak az egyszer vagy legfeljebb néhány alkalommal keresztszülőséget
vállalóktól. (Például Reichhuberin Annának 194 keresztgyereke volt.) Itt
tehát szó sem lehetett a komaság biztonságot adó reciprocitásáról, ezek
a keresztszülők a leginkább a keresztgyermekeik szüleivel foglalkozásuk
miatt gyakori szolgáltatási kapcsolatban álló párok voltak, gyakran be¬
vándoroltak. Ők egyfelől presztízst adtak a szülőknek, másfelől ha őket
kérték fel keresztszülőnek, a komaság révén létrejövő spirituális rokonság
kevésbé korlátozta a házasodási lehetőségeket. A sokféle komaválasztási
szempont komplexitását ismét csak a mikrotörténelmi megközelítésen
keresztül lehetett igazából érzékeltetni.
A hosszabb időtávú vizsgálat egy jelentős változásra hívta fel a figyelmet:
ahelyett, hogy a szülők minden gyermekükhöz más és más keresztszülőt