Oldal 509 [509]
Függelék 507
segítségével. A kvantitatív vizsgálat időbeni elemzése azt mutatta, hogy
az alkalmazott három időmetszetben nem nőtt érezhetően az összeírt
átlagos vagyon értéke. Amit végeredményként kapunk, az a foglalkozási
csoportok jellemző vagyonösszetétele a leggazdagabb kereskedői csoporttól
a tisztviselőkön, iparosokon, gazdákon át a szőlőművelőkig. Ezekhez a
következtetésekhez képest sokkal gazdagabbnak tűnnek azok, amelyeknek
a levonására a mikroelemzések adnak alapot.
Az adóösszeírások hosszú távú vizsgálata nagy vonalakban tükrözi a
keszthelyi társadalom átalakulását: a mezőgazdasági tevékenység háttérbe
szorulását és az ipar és kereskedelem előretörését; azt, ahogyan a legnagyobb
adófizetők között a kereskedők és árendások léptek a gazdák helyébe.
Az adójegyzékek és az inventáriumok összevetésénél kiderül, hogy má¬
sok kerültek be a kétféle forrásba, s ha ugyanazt az embert mindkettőben
megtaláljuk, akkor az egyikben egészen más képet kapunk róla, mint a
másikban. Sok esetben az egyik forrás nyilvánvalóan hiányos: bizonyos
vagyontárgyak elvesztek. Ezen a ponton logikailag két lehetőség nyílt: az
egyik a tiszta esetek alapján mégis bemutatni a keszthelyi vagyonok hosszú
távú alakulását — de ezt Benda Gyula nem végezte el. A másik lehetőség a
profilváltás: ha a mikroelemzések többet mondanak, akkor talán nem is
arra kell törekedni, hogy kvantitatív vizsgálatokon keresztül jellemezzük
a keszthelyi társadalmat.
A szerző ebben a fejezetben több alkalommal kijelölte a lábjegyzetek
helyét, amelyeknek adatokkal kellett volna alátámasztaniuk érvelését — ezek
azonban hiányoznak. A könyv harmadik részétől felerősödött a kézirat
befejezetlen jellege, amely később a negyedik rész sajnálatos kidolgozat¬
lanságában csúcsosodott ki.
A struktrúrákat vizsgáló 9. és 10. fejezet után a 11. (Házastársak, ke¬
resztkomák - társadalmi kapcsolatrendszerek, hálózatok) más szemléletű:
ebben Benda Gyula az emberek interakciói alapján próbálta kapcsolatrend¬
szerüket, identitásuk formálódását vizsgálni. Az összes keszthelyi házasság
kvantitatív elemzését az esetek mikrovizsgálata követte. Önmagában is
disszertációsúlyú kettős elemzésről van szó.
Amikor a házasságot kötők státusából indul ki a vizsgálódás, akkor
vagy az apa társadalmi-foglalkozási csoportját választjuk kiindulópontnak,
vagy a vőlegény későbbi foglalkozását - egyik sem tökéletes megoldás, s
mindenképpen magunk jelöljük ki az illető társadalmi helyzetét; eljárásunk
minden esetben - egyesekben jobban, mint másokban — megkérdőjelezhető.
(Besoroláskor sokszor választani kell például egy kézműves foglalkozás és a
későbbi szőlőművesség közt, illetve a keszthelyiek többségének besorolása