OCR
Függelék 505 Ha a történeti demográfiai részt a keszthelyi társadalomvizsgálat második nekifutásának lehetett tartani, akkor a könyv harmadik részében (A társadalmi tagoltság) immár harmadjára fog neki feladatának a szerző. De nem is csupán harmadszor, hanem harmadszor, negyedszer és ötödször is, hiszen ebben a részben három olyan fejezettel találkozhatunk, amely mind kerek egészet képvisel: mondhatni a történeti szociológia hagyományos vagy újabb eszköztárának kipróbálása folyt a keszthelyi forrásanyagon. Előbb a foglalkozási szerkezet, majd a vagyoni rétegződés volt a téma, míg a csokrot a hálózatelemzés zárja: egy remekbe szabott vizsgálat a keszthelyi házassági és keresztszülői kapcsolatokról. Folytatódott tehát az, amit korábban is konstatálhattunk - a szerző a források kimerítő ismeretének biztos bázisán sorra vette az eszközöket a történettudomány módszertani arzenáljából, hogy fogást találjon a témán: Keszthely 1750 és 1848 közti társadalmán. Minden vizsgálat hozott valamilyen eredményt, de Benda Gyula célja nem az volt, hogy ezeket egységes Keszthely-képpé kovácsolja össze. Amit az olvasó kap, inkább betekintés a történész műhelyébe. A 9. fejezet, a foglalkozási szerkezet vizsgálata ismét makroszemléletűnek nevezhető inkább: az egész közösséget hosszú távon jellemző adatok kvantitatív megközelítésű elemzése. A számok azt mutatják, hogy Keszthely lakosságának mindvégig nagyobb, bár csökkenő hányada élt a mezőgazdaságból. Ezen belül a 18. század végétől egyértelmű a Festetics-uradalom térnyerése. Az 1810-es évektől lett jellemző a végleges kitelepedés a szőlőhegyekre, ez aztan 50%-ig tornaszta fel a szőlősgazdák mindvégig magas arányát a mezőváros adózói közt. 1816 után — a visszaesés, majd a fellendülés idején — Keszthely egyértelműen kézműipari és kereskedelmi központ jellegét öltötte. A részletekbe menő vizsgálat azonban arra mutatott rá, hogy az adóösszeírások alapján vizsgált foglalkozás inkább pillanatnyi jellemzője, mint tartós meghatározója volt az egyén vagy a család viszonyainak. Ha pedig társadalmi helyzetét tekintve azt tekintjük iparosnak vagy kereskedőnek, aki élete során legalább egyszer iparosként adózott, akkor ez a réteg szélesebb lesz, sőt korszakunk végére a városban lakók közt túlsúlyba is kerül: ez a megközelítés tehát Keszthelyt modernebbnek mutatja. Ebből is azt láthatjuk tehát, milyen nagy a választott módszer jelentősége. A 10. fejezetet ( Vagyoni rétegződés) bevezető, a nemzetközi irodalomra és a magyar kutatásokra is kitérő szakirodalmi áttekintés azt mutatja, hogy a társadalomtörténeti vizsgálatok következő darabja, a vagyoni rétegződés elemzése kiérlelt munka. Ugyanennek további jele, hogy a szakirodalmi