Seite 507 [507]
Függelék 505
Ha a történeti demográfiai részt a keszthelyi társadalomvizsgálat második
nekifutásának lehetett tartani, akkor a könyv harmadik részében (A tár¬
sadalmi tagoltság) immár harmadjára fog neki feladatának a szerző. De
nem is csupán harmadszor, hanem harmadszor, negyedszer és ötödször is,
hiszen ebben a részben három olyan fejezettel találkozhatunk, amely mind
kerek egészet képvisel: mondhatni a történeti szociológia hagyományos vagy
újabb eszköztárának kipróbálása folyt a keszthelyi forrásanyagon. Előbb a
foglalkozási szerkezet, majd a vagyoni rétegződés volt a téma, míg a csokrot
a hálózatelemzés zárja: egy remekbe szabott vizsgálat a keszthelyi házassági
és keresztszülői kapcsolatokról. Folytatódott tehát az, amit korábban is
konstatálhattunk - a szerző a források kimerítő ismeretének biztos bázisán
sorra vette az eszközöket a történettudomány módszertani arzenáljából,
hogy fogást találjon a témán: Keszthely 1750 és 1848 közti társadalmán.
Minden vizsgálat hozott valamilyen eredményt, de Benda Gyula célja nem
az volt, hogy ezeket egységes Keszthely-képpé kovácsolja össze. Amit az
olvasó kap, inkább betekintés a történész műhelyébe.
A 9. fejezet, a foglalkozási szerkezet vizsgálata ismét makroszemléletűnek
nevezhető inkább: az egész közösséget hosszú távon jellemző adatok kvanti¬
tatív megközelítésű elemzése. A számok azt mutatják, hogy Keszthely lakos¬
ságának mindvégig nagyobb, bár csökkenő hányada élt a mezőgazdaságból.
Ezen belül a 18. század végétől egyértelmű a Festetics-uradalom térnyerése.
Az 1810-es évektől lett jellemző a végleges kitelepedés a szőlőhegyekre,
ez aztan 50%-ig tornaszta fel a szőlősgazdák mindvégig magas arányát a
mezőváros adózói közt. 1816 után — a visszaesés, majd a fellendülés ide¬
jén — Keszthely egyértelműen kézműipari és kereskedelmi központ jellegét
öltötte.
A részletekbe menő vizsgálat azonban arra mutatott rá, hogy az adóös¬
szeírások alapján vizsgált foglalkozás inkább pillanatnyi jellemzője, mint
tartós meghatározója volt az egyén vagy a család viszonyainak. Ha pedig
társadalmi helyzetét tekintve azt tekintjük iparosnak vagy kereskedőnek, aki
élete során legalább egyszer iparosként adózott, akkor ez a réteg szélesebb
lesz, sőt korszakunk végére a városban lakók közt túlsúlyba is kerül: ez a
megközelítés tehát Keszthelyt modernebbnek mutatja. Ebből is azt láthatjuk
tehát, milyen nagy a választott módszer jelentősége.
A 10. fejezetet ( Vagyoni rétegződés) bevezető, a nemzetközi irodalomra
és a magyar kutatásokra is kitérő szakirodalmi áttekintés azt mutatja, hogy
a társadalomtörténeti vizsgálatok következő darabja, a vagyoni rétegződés
elemzése kiérlelt munka. Ugyanennek további jele, hogy a szakirodalmi