Page 503 [503]
Függelék 5oI
a keszthelyi zsidóságra. Önkormányzatukról viszont alig esik szó. Az, hogy
1844-től tömegesen irakoztak be gyermekeik a keszthelyi gimnáziumba,
beilleszkedésük fontos jelének tűnik, s ebben az évtizedben több hasonló
jel észlelhető — amelyek ugyanakkor 1848 márciusában a zsidóellenesség
megjelenését is kiváltják.
Ha az első rész nagyobbik felében a keszthelyi közösség egyes alcsoportjai¬
nak társadalomtörténeti jellemzőiről volt szó, különösen arról, ami őket
csoportszinten jellemezte - tehät letszämukröl, esetleges strukturälödäsukröl
és önkormänyzatuköl (mindez igaz a mezövärosiakra, a nemesekre &s a
zsidókra, de nem igaz az ügynevezett polgärvärosiakra) -, ügy a mäsodik
reszben mär a mäsodik tärsadalomtörteneti „nekifutäsra” kerül sor. Benda
Gyula ebben a történeti demográfia kiforrott módszereivel közelít Keszthely
társadalmához. A demográfiai vizsgálat helyét a lokális monográfiákban
általában a gazdaság- és társadalomtörténeti részek előtt jelölik meg, itt ez
mégis inkább a társadalom vizsgálatának egyik módszereként szerepel.
A szerző magabiztossága imponáló ezen a terepen, jól láthatóan hatalmas
munkát végzett el elemzéseivel, melyeket ebben a könyvben részben nem is
tárt az olvasó elé, ? hanem másutt fejtett ki részletesen, és e kötetbe csupán
a következtetéseket emelte be. (Jóllehet általában ennek épp a fordítottja
a szembetűnő: ez a könyv különösen — némileg riasztóan is — adatgazdag
munka, amely mindvégig betekintéssel szolgál az elemzések és következ¬
tetések módjába, a gyakorló történészek nagy örömére és okulására.) A
kérdés inkább az, hogy a későbbi társadalomtörténeti fejezetek mennyiben
használták kiindulópontként vagy nyersanyagként ezeket a következte¬
téseket. E tekintetben meg kell állapítanunk, hogy a hatalmas elvégzett
munka sajnálatos módon később nem kellőképpen hasznosult a keszthelyi
vizsgálat egyéb részeiben — kívánatos lenne ezért, ha Benda Gyula vizsgálati
eredményeit részleteiben is ismerné és felhasználná a magyar történeti
demográfia.
A 6. fejezet az egész könyv legrészletesebben kidolgozott része. Ebben a
3 Mint az első részben, itt is előfordul, s nem is kevés alkalommal, hogy évtizedes
munkája során megszerzett anyagismerete birtokában Benda Gyula olyan meg¬
állapításokat tesz, amelyeket nem támaszt alá sem forrásidézetekkel, sem vizs¬
gálatok ismertetésével. Szövege egyes helyeken (például a 7. fejezetben) elárulja,
hogy maga is szeretett volna ezen változtatni, de a kijelentéseihez tervezett láb¬
jegyzetek üresen maradtak. Szövege azonban olyan meggyőző erővel bír, amely
könnyedén rábírja az olvasót, hogy ezeket a megállapításokat is érvényesnek fo¬
gadja el.