Page 501 [501]
OCR
Függelék 499 gálódnak a nem nemesektől. A helyi társdalom egyre inkább foglalkozási csoportok alapján bomlott részekre. Itt találkozunk első alkalommal a dolgozat egyik fő tézisével, amelyet aztán további vizsgálatok újabb és újabb szempontból megerősítenek: a 18. század második és a 19. század első felének Magyarországán a kor jogi szemléletével — és a történettudományban ennek nyomán máig uralkodó felfogással -— szemben nem a rendi határvonal strukturálta a társadalmat. Noha Benda Gyula csak egyetlen mezőváros társadalma kapcsán mondta ki ezt a tézist, de indokolt lenne, ha ezentúl hipotézisként ez vezérelné a hasonló irányultságú kutatásokat. Jóllehet az első rész eredetileg kitűzött feladata az elemzés , kontextusaként” a jogi helyzet ismertetése lett volna, erről már korábban átkerült a hangsúly a különféle keszthelyi közösségek intézménytörténeti szempontú bemutatására. A mezőváros után a nemesek közössége kerül terítékre, méghozzá részletes vizsgálatok tárgyaként. Míg a mezővárosi közösség esetében (a 3. fejezetben) az identitás kérdéseiig jutott el a szerző, úgy a negyedikben egy jóval kisebb népesség több szempontból is kimerítő társadalomtörténeti elemzése társult a nemesség önkormányzatának ábrázolásához. Forrásközpontú vizsgálatok sora alapján alkothatunk képet a keszthelyi nemesség létszámának alakulásáról, iskoláztatásáról, a nemesség elkülönülésének már említett hiányáról és a nemesség belső megosztottságáról. A keresztszülőválasztások és a házasságok kvantitatív elemzése a dolgozat később meghatározó módszereit vetíti előre. Ebben a fejezetben is találkozhatunk sok konkrét eset bemutatásával, melyek egészen közel, mintegy testközelbe hozzák az olvasó számára a vizsgált közösség életét. A keszthelyi nemesség létszámának áttekintése érdekében Benda Gyula az elérhető taxatív források teljes spektrumát áttekintette: a 18. század országos nemesi összeírásain kezdve a népszámláláson és a nemesi katasztereken át a taxás nemesek vagy a 19. századi nemesi szavazók összeírásaiig. A legérdekesebb (és messzemenő tanulságok forrása) a forráskritikai vonulat: nem annyira ezekből a forrásokból ismerjük meg a keszthelyi helyzetet, mint inkább keszthelyi kutatásai alapján Benda Gyulától tudjuk meg, hogy hogyan készült, miért torzít vagy éppenséggel mire jó az adott forrás. Így például az összeírás keszthelyi végrehajtásának pontos éve a halotti anyakönyvekkel történő összehasonlítás révén derül ki; vagy a Csák családról megtudjuk, hogy nemes - jóllehet a forrásban nem szerepel; ahogyan arra is fény derül, hogy a megyei adószedő a taxásokról felfektetett listáját az előző éviről szokta lemásolni, majd ezt egészítette ki mindig a változásokkal. Végül a többféle, de már önmagában is heterogén adatsorból nem tudjuk biztonság
