Seite 501 [501]
Függelék 499
gálódnak a nem nemesektől. A helyi társdalom egyre inkább foglalkozási
csoportok alapján bomlott részekre.
Itt találkozunk első alkalommal a dolgozat egyik fő tézisével, amelyet
aztán további vizsgálatok újabb és újabb szempontból megerősítenek: a
18. század második és a 19. század első felének Magyarországán a kor jogi
szemléletével — és a történettudományban ennek nyomán máig uralkodó
felfogással -— szemben nem a rendi határvonal strukturálta a társadalmat.
Noha Benda Gyula csak egyetlen mezőváros társadalma kapcsán mondta
ki ezt a tézist, de indokolt lenne, ha ezentúl hipotézisként ez vezérelné a
hasonló irányultságú kutatásokat.
Jóllehet az első rész eredetileg kitűzött feladata az elemzés , kontextu¬
saként” a jogi helyzet ismertetése lett volna, erről már korábban átkerült a
hangsúly a különféle keszthelyi közösségek intézménytörténeti szempontú
bemutatására. A mezőváros után a nemesek közössége kerül terítékre, még¬
hozzá részletes vizsgálatok tárgyaként. Míg a mezővárosi közösség esetében
(a 3. fejezetben) az identitás kérdéseiig jutott el a szerző, úgy a negyedikben
egy jóval kisebb népesség több szempontból is kimerítő társadalomtörténeti
elemzése társult a nemesség önkormányzatának ábrázolásához. Forrásköz¬
pontú vizsgálatok sora alapján alkothatunk képet a keszthelyi nemesség
létszámának alakulásáról, iskoláztatásáról, a nemesség elkülönülésének már
említett hiányáról és a nemesség belső megosztottságáról. A keresztszülő¬
választások és a házasságok kvantitatív elemzése a dolgozat később meg¬
határozó módszereit vetíti előre. Ebben a fejezetben is találkozhatunk sok
konkrét eset bemutatásával, melyek egészen közel, mintegy testközelbe
hozzák az olvasó számára a vizsgált közösség életét.
A keszthelyi nemesség létszámának áttekintése érdekében Benda Gyula az
elérhető taxatív források teljes spektrumát áttekintette: a 18. század országos
nemesi összeírásain kezdve a népszámláláson és a nemesi katasztereken át
a taxás nemesek vagy a 19. századi nemesi szavazók összeírásaiig. A legér¬
dekesebb (és messzemenő tanulságok forrása) a forráskritikai vonulat: nem
annyira ezekből a forrásokból ismerjük meg a keszthelyi helyzetet, mint
inkább keszthelyi kutatásai alapján Benda Gyulától tudjuk meg, hogy hogyan
készült, miért torzít vagy éppenséggel mire jó az adott forrás. Így például az
összeírás keszthelyi végrehajtásának pontos éve a halotti anyakönyvekkel
történő összehasonlítás révén derül ki; vagy a Csák családról megtudjuk,
hogy nemes - jóllehet a forrásban nem szerepel; ahogyan arra is fény derül,
hogy a megyei adószedő a taxásokról felfektetett listáját az előző éviről
szokta lemásolni, majd ezt egészítette ki mindig a változásokkal. Végül a
többféle, de már önmagában is heterogén adatsorból nem tudjuk biztonság¬