Oldal 500 [500]
498 Függelék
társadalomtörténet szempontjából joggal ábrázolhatók külső meghatározó
tényezőkként. Ezt követően azonban a jogi viszonyok kapcsán (melyek
hasonló meghatározó feltételeknek lennének tekinthetők) valójában más
viszonylatok kerültek a szerző figyelmének homlokterébe: előbb a foga¬
lomhasználat és az identitás kérdései, majd - innen kiindulva - a keszthelyi
közösségek. Ezek testületeiről, forrásairól van itt szó, azaz inkább a tár¬
sadalom vizsgálatáról egyfajta forráscsoport alapján, konkrétan intézmé¬
nytörténeti látószögből. Így tehát nem csupán a társadalmat meghatározó
tényezők vizsgálatával van már dolgunk, nem a , politikai kontextussal",
hanem a keszthelyi társadalom első elemzésével találkoztunk - az elsö
nekifutással, amelyet később még két másik követ.
A 2. fejezet feladata az úrbéri viszonyok felvázolása. Benda Gyula itt
bocsátotta előre később bizonyítandó tézisét, miszerint a fejlödes a 18-19.
században a jogi helyzet , romlása" ellenére is — amikor a népesség szabad
hajdú állapotból ürberes zsellerre „süllyedt” — dinamikus maradhatott.
Keszthely jogi helyzetét a kettéválás jellemezte: mezővárosra és az egykori
palánkon kívül fekvő Polgárvárosra, amely nevével ellentétben falu volt,
lakói — szemben a végvár lakosságával — nem rendelkeztek hajdúszabadság¬
gal. A 18. század folyamán a mezőváros lakossága is úrbéres kötelékbe,
az úrbérrendezés során zsellér jogállásba került. Az 1818 és 1838 között
zajló úrbéri perben egyeztek végül meg a földesúr Festeticsekkel: az örökös
szerződés 1846-tól a szolgáltatások megváltását tette uralkodóvá.
A szerző a bíráskodási jogosítványok kapcsán tér át a mezőváros önkor¬
mányzatának tárgyalására. Már itt, a bírók kapcsán felvillan könyvének
legjellemzőbb vonása: a konkrétságra való törekvés, amely az ábrázolt
mikrovilágot ezernyi konkrét részlettel benépesítve, a történeti cselekvő
szintjén hozza közel az olvasóhoz a múltat. Benda Gyula mikrotörténelme
a keszthelyi iparosok és szőlősgazdák személyes ismerősévé avat bennün¬
ket. A konkrét forráshivatkozások itt már sokszor elmaradnak — a szerzé
hatalmas anyagismerete azonban így is átsugárzik a szövegen, állításait az
olvasónak eszébe sem jut megkérdőjeleznie.
A 3. fejezet (, Mezővárosiak vagyunk" — státus és identitás) a társa¬
dalmi státusra vonatkozó terminológiai kérdésekből kiindulva különféle,
Keszthelyre vonatkozó források fogalomhasználatának elemzésén keresztül
jut el a vizsgált helyi társadalom önképéig, azaz az identitás kérdéséig. Ezek
szerint Keszthelyen egy , előkelő nemesi birtokos, tisztviselő? csoport válik
le egyfelől a mezőváros tömbjéből, míg a másik póluson szolgák, idegenek,
uradalmi cselédek különülnek el. A mezővárosi társadalom fennmaradó
egységét nem bontják meg rendi korlátok, azaz a nemesek nem szegre¬