Oldal 499 [499]
OCR
Függelék 497 A KESZTHELYI FORRÁSOKTÓL A MAGYAR TÁRSADALOMFEJLŐDÉSIG Benda Gyula könyve, amely Keszthely társadalmát vizsgálja a 18. század derekától a 19. század közepéig, a társadalomtudományos történelem szemléletét és módszereit egyesíti a mikrotörténelmi megközelítéssel. Nemcsak hatalmas forrásanyagot mozgat meg, hanem eredményei alapján jelentős részben újraírható a vizsgált korszak, a 18. század második és a 19. század első felének magyar társadalomtörténete. A 18. századi magyar társadalom szokásos leírásai madártávlatból láttatják a kor forrásai alapján megalkotott rétegeket. A jogi szemlélet dominál, a történészekben javarészt fel sem merül a kétely azzal az előfeltevéssel kapcsolatban, hogy az összeírások ad hoc terminusai a kor adekvát leképeződései. Benda Gyula Keszthely-könyvében nemcsak többféle forrásra épülő makroelemzéseket vet össze (rögvest relativálva az egyes források értékét), hanem mikroperspektívából láttatja a helyi társadalom egyes csoportjait, miáltal minőségileg új képet nyerünk a korról. A szerző mikrotörténelmi elemzései nem illusztrációk, hanem az elemzésnek a kvantitatív módszerekkel egyenrangú, sőt komplementer eszközei. A makrovizsgálatok eredményeinek értelmezésére, mi több: kontrolljára és adott esetben finomítására, módosítására adnak lehetőséget a mikrotörténelmi tanulmányok. Ráadásul a két eltérő szinten zajló vizsgálat közt fordított irányú kapcsolat is fennállhat: néha a mikrovizsgálatok sugallják a makroszinten elvégzendő vizsgálatokhoz a hipotéziseket. Mindeközben a mikrotörténelmi részek közel hozzák az olvasóhoz a tárgyát: a századokkal korábban élt keszthelyi embereket. FEJEZETRŐL FEJEZETRE: KESZTHELY MULTISZKÓPIKUS TÖRTÉNETE A kötet első részében — címe szerint — , kontextusokkal" találkoztunk, azaz a társadalmat meghatározó tényezőkkel. Ez az ígéret az 1. fejezetben teljesül is, hiszen a földrajzi környezet és a konjunkturális viszonyok" a * Összegezve azt mondhatjuk, hogy Magyarországon az 1740-es években induló európai konjunktúrát kettévágja egy élelmezési válság az 1770-es évektől, majd a fellendülés a napóleoni idők háborús konjunktúrája alakjában tér vissza. Ez azonban nem számolja fel a periodikusan felmerülő élelmezési válsägokat. Az 1816-1817. Evi välsäg az euröpai trendet is dekonjuktüräba forditja — ez Magyarországon is érvényesül. A következő hosszabb fellendülési szakasz kezdetét Benda Gyula a húszas, máshol a harmincas évekre teszi.
