Oldal 499 [499]
Függelék 497
A KESZTHELYI FORRÁSOKTÓL A MAGYAR
TÁRSADALOMFEJLŐDÉSIG
Benda Gyula könyve, amely Keszthely társadalmát vizsgálja a 18. század
derekától a 19. század közepéig, a társadalomtudományos történelem szemlé¬
letét és módszereit egyesíti a mikrotörténelmi megközelítéssel. Nemcsak
hatalmas forrásanyagot mozgat meg, hanem eredményei alapján jelentős
részben újraírható a vizsgált korszak, a 18. század második és a 19. század
első felének magyar társadalomtörténete.
A 18. századi magyar társadalom szokásos leírásai madártávlatból láttat¬
ják a kor forrásai alapján megalkotott rétegeket. A jogi szemlélet dominál, a
történészekben javarészt fel sem merül a kétely azzal az előfeltevéssel kapcso¬
latban, hogy az összeírások ad hoc terminusai a kor adekvát leképeződései.
Benda Gyula Keszthely-könyvében nemcsak többféle forrásra épülő makro¬
elemzéseket vet össze (rögvest relativálva az egyes források értékét), hanem
mikroperspektívából láttatja a helyi társadalom egyes csoportjait, miáltal
minőségileg új képet nyerünk a korról. A szerző mikrotörténelmi elemzései
nem illusztrációk, hanem az elemzésnek a kvantitatív módszerekkel egyen¬
rangú, sőt komplementer eszközei. A makrovizsgálatok eredményeinek értel¬
mezésére, mi több: kontrolljára és adott esetben finomítására, módosítására
adnak lehetőséget a mikrotörténelmi tanulmányok. Ráadásul a két eltérő
szinten zajló vizsgálat közt fordított irányú kapcsolat is fennállhat: néha
a mikrovizsgálatok sugallják a makroszinten elvégzendő vizsgálatokhoz
a hipotéziseket. Mindeközben a mikrotörténelmi részek közel hozzák az
olvasóhoz a tárgyát: a századokkal korábban élt keszthelyi embereket.
FEJEZETRŐL FEJEZETRE: KESZTHELY MULTISZKÓPIKUS
TÖRTÉNETE
A kötet első részében — címe szerint — , kontextusokkal" találkoztunk,
azaz a társadalmat meghatározó tényezőkkel. Ez az ígéret az 1. fejezetben
teljesül is, hiszen a földrajzi környezet és a konjunkturális viszonyok" a
* Összegezve azt mondhatjuk, hogy Magyarországon az 1740-es években in¬
duló európai konjunktúrát kettévágja egy élelmezési válság az 1770-es évek¬
től, majd a fellendülés a napóleoni idők háborús konjunktúrája alakjában tér
vissza. Ez azonban nem számolja fel a periodikusan felmerülő élelmezési vál¬
sägokat. Az 1816-1817. Evi välsäg az euröpai trendet is dekonjuktüräba forditja
— ez Magyarországon is érvényesül. A következő hosszabb fellendülési szakasz
kezdetét Benda Gyula a húszas, máshol a harmincas évekre teszi.