OCR
I62 év 17 éves 18-40 eves | 40 éves és együtt és fiatalabb idősebb ezrelék 1805 103 39 83 81 1818 83 9 52 41 1821 46 12 20 29 Az arányok jól mutatják, hogy a felnőttek halandósága mindenkor jóval alacsonyabb a gyermekekénél és az idősebbekénél, és az is kirajzolódik, hogy az 1805-1806. évi magas halandésäg a 18-40 évesek arányszámát ugyancsak rontja." A halálozás valószínűsége a naptári éven belül változó. A klimatikus és táplálkozási viszonyok, a születések szezonalitása miatt a halálesetek havi megoszlása erős szezonális különbségeket mutat. Ha az egész százéves (1750-1849 közötti) időszakot nézzük, az idényhullámzás mutatója a tavaszi hónapokban jelentősen 100 fölé emelkedik (március-április), ezzel szemben nyáron, júniusban és júliusban lecsökken a temetések száma, a mutató értéke 60. Ha a jelentősen alulregisztrált évtizedektől eltekintünk, 1770-től vagy 1780-tól számolva a görbe alakja hasonló marad. Ha évtizedenként külön is kiszámoljuk az indexeket, egyértelműen általános és hasonló mértékű a nyári süllyedés, de az őszi és téli hónapokban némileg változó idényhullámzás is megfigyelhető (vö. FÜGGELÉK VII. TÁBLA). Az első három (de valószínűleg hiányos anyakönyvezésű) évtizedben igen jelentős a tavaszi emelkedés (125 és magasabb), 1780 után általában kevésbé hangsúlyos, a téli hónapok pedig egyenletesen, de nem kiugróan magas halandóságot hoznak. Kiemelendő az 1830-as évtized, amikor januárban és februárban ugrásszerű az emelkedés. Ez egyértelműen néhány év szabálytalan halandóságával magyarázható. Az idényhullámzás az egyes korcsoportoknál eltérő képet mutat. A havi ingadozás a legkiegyenlítettebb a csecsemők esetében. Általánosságban megállapítható, hogy az egy éven aluliak halálozása függ legkevésbé az évenkénti vagy az éven belüli hullámzástól. Az 1-4 éves gyerekek tavaszi halandósága igen magas, és a nyári ala9 Az arányok abszolút értéke nem megbízható. A népességszám valószínűleg alacsonyabb a ténylegesnél, de a markánsan eltérő arányok érzékeltetik a korspecifikus halandóság jellegzetességeit.