Seite 151 [151]
OCR
Egy majdnem mozdulatlan világ 149 A hazasodas és az üjrahäzasodäs elemzése egyértelműen mutatja, hogy a felnőtt férfiak és nők számára a házasságban élés követelmény. A háztartások működtetéséhez egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő szükséges, azaz leginkább egy házaspár. Az idősebb özvegy nőknél a felnőtt (16 évesnél idősebb) fiú is helyettesítheti a férjet, ezért főleg a mezőgazdaságból élő családok esetében gyakori a nőknél a hosszú özvegység. A házasságot egész életükben nem kötő férfiak és nők nem jellemzők a keszthelyi társadalomra. A TERMÉKENYSÉG A történeti demográfiában a termékenység megközelítő mutatóiként az 1000 lakosra jutó születések arányát szokás kiszámítani, illetve a házasságkötésekre vetítik rá a születések számát (ez utóbbi esetben nem szükséges a teljes népességszám ismerete). 57 A nyers születési ráta (azaz az 1000 lakosra jutó születések aránya) esetében a népszámlálások rendszeres és megbízható adatai előtt a mutató nevezőjében megadandó népességszám okoz gondot. Keszthelynél is — ahogy azt már bizonyítottuk — ennek bizonytalan volta a legnagyobb probléma. A József-kori népszámlálást tekinthetjük az első biztos támpontnak: a születések tízéves átlagával számolva 1785-ben a születési arány 46 ezrelék. Megbízható lélekszámadatok híján a következő népszámlálásig ezt a mutatót más évekre nem érdemes megbecsülni. Az általunk vizsgált korszak végén, az 1851es népszámlálás adataira alapozott visszafelé való becsléssel alacsonyabb, 37 ezrelékes értékkel kell számolnunk. A másik mutató, az egy házasságkötésre jutó születésszám értéke függ a házasságok anyakönyvezésének pontosságától, illetve a házassági adatsor homogenitásától. Az eredmény évtizedenként ingadozó, 4 és 5 közé eső szám. 57 Andorka Rudolf 1988.
