Oldal 148 [148]
OCR
146 A népesség a történeti demográfia szemszögéből az oltár elé járulók száma. A vizsgált száz év alatt a megfigyelt téli csúcs veszít súlyából, a szezonalitás a kiegyenlítődés felé mozdul el anélkül, hogy a tilalmak veszítenének jelentőségükből. A május és november között kötött házasságoknál felmerül az a lehetőség, hogy azok elsősorban özvegyek sietős újraházasodásai. Az újraházasodások szezonalitása azonban nem tér el jelentősen az első házasságokétól. Más településekkel összevetésben azt látjuk, hogy a fiatalok téli (holtszezonban kötött) házassága mindenütt általános. Ezen belül a katolikusoknál mindenütt abszolút szabály az adventi és a böjti tilalom. A Dunántúlon, például Csurgón azonban a házasságok 80%-a esik januär-februärra. Ezcsak a 19. szäzad közepen változik meg. Mezőkövesden és a környező katolikus falvakban viszont november a csúcs (60-80%-a), s a januär-februäri szämok jöval alacsonyabbak. Egyik településen sincs szinte házasságkötés a nyári és az ősz eleji nagy munkák idején. Keszthely tehát a dunántúli katolikus hagyományhoz tartozik, de ennek a szezonalitásra gyakorolt hatása már a 18. század közepén is sokkal kevésbé hangsúlyos, mint a falvakban. Főleg a nyári hónapok házasságai mutatják az urbanizáció feltételezett hatását. Az esküvőt Keszthelyen a vizsgált száz évben leginkább vasárnap tartották, ezt a hétfői és keddi erős gyakoriság követi. Ezzel szemben pénteken nem kötöttek házasságot, és szombaton is csak alig. Ez a szerkezet az évek során csak ide-oda mozog, alapvetően változatlan maradt. A vőlegény és a menyasszony között a korkülönbség átlaga 5 ev. Az újraházasodásnál a helyzet változik — az átlagos különbség megkétszereződik: 13 év lesz. Az idősebb nök aränya 13-24%, s 45—5099-nál 10 évnél nagyobb a korkülönbség. A második-harmadik házasságnál tehát megnő a két szélsőség - fiatal leány-—idősebb özvegy férfi, idősebb özvegy nő-fiatal legény — aránya. Ez utóbbi jelenség megint az özvegyülés és újraházasodás tendenciáját erősíti. (Érdekes lenne ennek időbeli nyomon követése néhány esetben.) A korabeli magas halandóság következménye, hogy a házasságok időtartama gyakran rövid, s gyakori a fiatalkori özvegyülés, de a többszöri házasság is hasonlóképpen megszokott jelenség. A korabeli gyakorlat nem ismerte a gyászévet, a gazdasági és családi szükséglet szinte kötelezővé tette a fiatal háztartásfők gyors újraházasodását. Ez akár néhány héten belül is megtörténhetett, máskor a böjti és adventi tilalmi idő vagy a nyári munkák késleltették
