Seite 148 [148]
146 A népesség a történeti demográfia szemszögéből
az oltár elé járulók száma. A vizsgált száz év alatt a megfigyelt téli
csúcs veszít súlyából, a szezonalitás a kiegyenlítődés felé mozdul el
anélkül, hogy a tilalmak veszítenének jelentőségükből.
A május és november között kötött házasságoknál felmerül az a
lehetőség, hogy azok elsősorban özvegyek sietős újraházasodásai.
Az újraházasodások szezonalitása azonban nem tér el jelentősen az
első házasságokétól.
Más településekkel összevetésben azt látjuk, hogy a fiatalok téli
(holtszezonban kötött) házassága mindenütt általános. Ezen belül
a katolikusoknál mindenütt abszolút szabály az adventi és a böj¬
ti tilalom. A Dunántúlon, például Csurgón azonban a házasságok
80%-a esik januär-februärra. Ezcsak a 19. szäzad közepen változik
meg. Mezőkövesden és a környező katolikus falvakban viszont no¬
vember a csúcs (60-80%-a), s a januär-februäri szämok jöval ala¬
csonyabbak. Egyik településen sincs szinte házasságkötés a nyári és az
ősz eleji nagy munkák idején. Keszthely tehát a dunántúli katolikus
hagyományhoz tartozik, de ennek a szezonalitásra gyakorolt hatása
már a 18. század közepén is sokkal kevésbé hangsúlyos, mint a fal¬
vakban. Főleg a nyári hónapok házasságai mutatják az urbanizáció
feltételezett hatását.
Az esküvőt Keszthelyen a vizsgált száz évben leginkább vasárnap
tartották, ezt a hétfői és keddi erős gyakoriság követi. Ezzel szem¬
ben pénteken nem kötöttek házasságot, és szombaton is csak alig.
Ez a szerkezet az évek során csak ide-oda mozog, alapvetően vál¬
tozatlan maradt.
A vőlegény és a menyasszony között a korkülönbség átlaga 5
ev. Az újraházasodásnál a helyzet változik — az átlagos különbség
megkétszereződik: 13 év lesz. Az idősebb nök aränya 13-24%, s
45—5099-nál 10 évnél nagyobb a korkülönbség. A második-har¬
madik házasságnál tehát megnő a két szélsőség - fiatal leány-—idő¬
sebb özvegy férfi, idősebb özvegy nő-fiatal legény — aránya.
Ez utóbbi jelenség megint az özvegyülés és újraházasodás tenden¬
ciáját erősíti. (Érdekes lenne ennek időbeli nyomon követése néhány
esetben.) A korabeli magas halandóság következménye, hogy a há¬
zasságok időtartama gyakran rövid, s gyakori a fiatalkori özvegyülés,
de a többszöri házasság is hasonlóképpen megszokott jelenség.
A korabeli gyakorlat nem ismerte a gyászévet, a gazdasági és csa¬
ládi szükséglet szinte kötelezővé tette a fiatal háztartásfők gyors új¬
raházasodását. Ez akár néhány héten belül is megtörténhetett, más¬
kor a böjti és adventi tilalmi idő vagy a nyári munkák késleltették