Seite 140 [140]
OCR
138 A népesség a történeti demográfia szemszögéből A házasságnál az anyakönyvbe beírt életkor valószínűleg kettős jellegű: egyrészt a házasulandók vallották be, másrészt a plébános adta meg. Gondolhatunk valamilyen közösségi kontrollra is. Egyes esetekben az életkorok feljegyzése a korábban bemutatott példákhoz hasonlóan hanyag: amikor a házasságkötést két pap is feljegyezte, a beírt (bevallott?) korok különböznek, a rövid időn belül új házasságot kötők életkorának megadása sem következetes stb. Helyenként azt figyelhetjük meg, hogy a vőlegény és a menyasszony életkora közti különbség azonos a bevallott és a számított kornál, de a tényleges életkorok mindkettőnél 2-3 évvel eltérnek a plébános által feljegyzettől. Az idősebb nők esetében gyakori, hogy a házasságkötési kor a ténylegesnél alacsonyabb, de halálukkor mintegy megtalálják éveik valós számát. Hogyan lehet mindezt összegezni? Egyrészt megállapítható, hogy a 18. században az életkort feljegyzik, de annak pontossága nem alapvetően fontos az aktusoknál. Másrészt a beírt kor valószínűleg az emlékezet tökéletlenségének, a tudatos változtatásnak és a fent leírt nemtörődömségnek az együttes terméke. Nem tudjuk azonban, hogy ki az, aki a kort eldönti, megjelöli. A halottaknál időnként a pap azt a szófordulatot használja: ilyen és ilyen korúnak mondatik. A házasságkötésnél a pap a másutt házasodót elbocsátotta. De vajon adott-e vele anyakönyvi kivonatot, vagy sem? Az anyakönyvi kivonat a 19. századi örökösödési perekben már felbukkan. A másik lényeges kérdés, hogy mennyire megbízható a megelőző családi állapotra vonatkozó bejegyzés. A rendszeres házassági anyakönyvezés jelöli a legény és a leány, illetve özvegy állapotot, ez alól csak az 1781 és 1787 közötti bejegyzések, valamint 1796 után néhány év kivétel. A rekonstrukció során ennek ellenére gyakran azt kellett megállapítanunk, hogy az özvegy állapotot nem jelölték. Az 1750-nel kezdődő évtizedben ez a korrekció minimális: 81 özvegy férfi mellett 2 esetben találtunk nem jelölt özvegyet, a nőknél a két szám 80 és 3. A későbbiekben (akkor is, amikor rendszeresen megjelölik a családi állapotot) gyakori, hogy kideríthető, vajon a férfi vagy a nő esetében újraházasodásról van-e szó. Ez a fajta korrekció a kívülről jött vőlegényeknél nem végezhető el. Megvizsgálandó lenne, hogy az igen idős, például 50 év feletti férfiak valóban előlottak tehát valójában 70-80 évesek voltak. 52 Az anyakönyv a 18. század végétől közokiratnak számít (Aschenbrier Antal 1890), az anyakönyvi kivonatra lásd MOL P275 IV. 2/d: Puli György hagyatéka.
