Oldal 112 [112]
IIO A népesség a történeti demográfia szemszögéből
összeírás. Az eredmény inkább a plébános által elképzelt változásokat
(a szőlőhegyi kitelepülés, a zsidó lakosság gyors növekedése) tükrözi,
mintsem a tényleges népességszámot és annak növekedését.
1848-ban a belügyminisztérium csak a zsidó vallású lakosságot
íratta össze. Keszthelyen 668 izraelita vallású lakost vettek szám¬
ba (néhányan az itt összeírt helyi illetőségűek közül máshol tar¬
tózkodtak, tehát a jelenlévő zsidó népesség ennél kisebb volt)."
A berendezkedő neoabszolutizmus igazgatási és katonai célból 1850¬
1851-ben népszámlálást rendelt el és hajtott végre. Keszthelyen ez az
első modern népszámlálás a városban 3701 főt (jogi népesség), Pol¬
gárvároson 533 főt talált, az ekkor már önálló községekké alakult
szőlőhegyeken 2556 lakost írtak össze, azaz a jogi népesség 6790
volt (a tényleges népesség a nagyszámú idegen miatt 7352)."
A nem nemesek összeírása (conscriptio ignobilium) és az egy¬
házi névtárak számainak elemzése azt mutatja, hogy a központi
és a helyi igazgatásnak a 19. század első felében sem sikerült meg¬
bízhatóan nyomon követnie a népesség változását. A valós számok
megállapítása sem a városnak, sem az uradalomnak nem volt fontos.
A megyei igazgatás, a diéta pedig nem óhajtotta a népszámlálást.
A reformmozgalommal megjelent az ország megismerésének igénye,
de a reformeszmékkel együtt felnövő hazai, magyar nyelvű leíró sta¬
tisztika legismertebb szerzője, Fényes Elek is csak a rendelkezésére
álló gyenge minőségű adatokat használhatta fel. Az 1785. évi
első és az 1850-1851-ben végrehajtott katonai célú népszámlálás
között tehát megint csak nincs szilárd adatunk a népességről, leg¬
feljebb Nagy Lajos ismeretlen eredetű lakosságszáma kötheti ösz¬
sze a két pontot.
A felsorolt összeírások, statisztikák alapján összeállíthatjuk a
keszthelyi népességszámra vonatkozó kortársi adatok, becslések
összefoglaló tábláját.
7 A Zala megyei eredmények Zmlt IV.102.c.
18 A häzankenti összeiräs: Zmlt IV.9.a.
1 Fényes Elek 1836 és Fényes Elek 1851. Fényes Elek forrásaira lásd Benda Gyu¬
la 1981; Dányi Dezső 1998.