Seite 105 [105]
Egy majdnem mozdulatlan világ 103
törekvések részévé válik. A Habsburgok központi kormányzata a
18. század közepétől erőteljesen igyekezett az alattvalók számának,
az ország gazdasági erejének jobb megismerésére. Ebben már a né¬
pesség számának és összetételének, a népesedési folyamatoknak a
megismerésére irányuló törekvés is ott rejlett. 5
Az udvar elsőként a katolikus egyház közvetítésével gyűjtött
részletes adatokat a lelkek számáról. Az 1740-es években az uralkodó
által elrendelt (a veszprémi püspökségben Padányi Bíró Márton" által
szigorúan végrehajtott) egyházlátogatásnál még nem egyértelmű a
demográfiai cél a , lelkekről" készült részletes lajstromok esetében.
Az 1760-as évektől azonban egyre erősebb a demográfiai törekvés,
amelyet idővel sajnos — az 1784-es és azt követő népszámlálásoknál
— a katonai szempontok hátrább szorítanak. A központi kormányzat
törekvései a 18. században egyértelműen korszerűek, a végrehajtás
viszont — ahogy ezt a keszthelyi példán is látni fogjuk — sokszor nem
felel meg a kitűzött célnak."
Az általunk vizsgált település és környéke esetében a 18. század
4 A népesség számának és jellemzőinek megismerési folyamata jól ismert, itt csak
néhány összefoglalóra utalok.
II. József nem népszámlálást akart tartani, hanem egy állandó népesség-nyilván¬
tartó rendszer felállítására tett kísérletet. Az összeírásokat minden évben meg
kellett volna ismételni a rendszer , karbantartása" érdekében, de erre végül csak
1784-1785-ben, 1786-ban és 1787-ben került sor. Ezután a török háború mind
az uralkodó figyelmét, mind a hadsereg kapacitását elvonta ettől a feladatról.
A józsefi összeírások kifejezetten katonai célt szolgáltak. Míg általában az
, egyéb?" rovatba olyanok kerülnek, akiket máshová nem sikerült besorolni, itt
éppen fordítva áll a helyzet: miután minden olyan csoportot sorra vettek, amelyik
valamely okból nem jöhetett szóba a hadsereg újoncutánpótlásaként, az , egyéb"
rovat , maradékai" jelentették azokat, akikre lehetett számítani. A katonai cél
az összeírás értékét demográfiai szempontból csökkenti, s erre vonatkozik a
szerző megjegyzése: például a nők mind egyetlen rovatba kerültek, hasonlóan a
nemesekhez és fiúgyermekeikhez. Ugyanakkor a népesség-nyilvántartás eszméje
a 18. század végén nyilvánvalóan nemcsak korszerű volt, de egyenesen a kor
színvonalát messze meghaladónak tekinthető.
$ A bécsi udvar törekveseire Horska, Pavla 1998:440-442. (Ismerteti Gürtler,
Goehlert és Grossmann munkait.)
Padányi Biró Márton (1693-1762) a 18. századi barokk katolikus expanzió
jelentős képviselője. Veszprémi püspökként egyaránt nevezetes az egyházszervezet
fejlesztése (plébániák és iskolák létesítése, levéltár és könyvtár alapítása) és a
protestánsokkal szembeni erőszakos fellépése miatt. Az idevágó nézeteit összegző
Encbiridion de fide (1750) című munkáját Mária Terézia a porosz diplomácia
nyomására be is tiltotta.
§ Az összefoglaló értékelésre lásd Dányi Dezső 1998.