Oldal 90 [90]
OCR
88 A társadalmat megbatározó tényezők fel adózóként. Máskor a Keszthelyen kötött házasság utal korábbi jelenlétre. Szinger Henrik például 1844-től adózik, de 1837-ben házasodott meg (tehät az 1838. évi dikában már benne lehetett volna), Schlesinger Salamon pedig 1831-ben házasodott, de szintén csak 1844-től adózik. A népmozgalmi adatok, sajnos, nem adnak sok segítséget. A születések száma az izraelita vallásúaknál 1828—1829-ben 12 és 16, ám 1830-ban csak 9 keszthelyi újszülöttet mutatnak ki. Az 1830-as évek átlaga 15, ugyanennyit mutatnak a következő évtized igencsak hiányos számai is. Itt tehát növekedési tendenciát nem rajzolhatunk fel. Viszont az 1848. évi összeírásban a háromévesek száma 26, a négyéveseké 23, az ötéveseké 21, a hatéveseké 20. A következő évjáratok száma csökken, a tizenéveseknél 10-14 gyerek esik egy-egy életkorra (lásd FÜGGELÉK, VI. TÁBLA). Mivel a gyerekhalandóság hatéves kor felett inkább csökken, mint nő, azt kell feltételezünk, hogy az 1840-es években több gyerek született Keszthelyen, mint az 1830-as években. Ha a csecsemőhalálozással is számolunk, akkor 25—30-ra tehetjük a születések számát. Ez a lakosságszámot tekintve magasnak ítélhető, de talán a bevándoroltak fiatal volta magyarázhatja. Végeredményben a különböző források alapján azt fogalmazhatjuk meg, hogy az adóösszeírások erős bevándorlásra utaló adatai jelentős részben megerősíthetők, de a beköltözési folyamat inkább az 1830-as évek közepétől kezdődő hosszabb időszakra nyúlik el. A legteljesebb foglalkozási áttekintést az 1848. évi összeírás alapján adhatjuk. Az összeírók nemcsak a család (háztartásfők) esetében adtak meg foglalkozást (a rubrika pontos megnevezése: a kereset módja), hanem gyerekeknél, inasoknál, legényeknél is. Az elemzésnél különválasztjuk a férfi családfőket (ide soroljuk most azt a két férfit is, akinek családi helyzetét nem tudjuk meghatározni). A 110 férfi családfő foglalkozási összetétele a következő:
