Oldal 87 [87]
OCR
A zsidó közösség és a lakosság 85 letve családfő van felsorolva. 1832-ben mindössze 85 főt mutat ki az összeírás.12 A létszám változását az adóösszeírások segítségével is megközelíthetjük. Az 1747 utáni városi adókivetési jegyzékek a taksát fizetők között sorolják fel a zsidókat, gyakran még az utónevüket sem megadva. A leggyakoribb megnevezés az utónév: Zsidó János stb. De van, hogy az összeírás a mesterségnévvel adja meg az adózót: zsidó szűcs, pálinkás zsidó, zsidó hegedűs. Néhány esetben a lakhely alapján nevezi városházi zsidónak, illetve Barbél Ferenc zsidójának a taksást. 1747-1750 között 7-9 zsidó taksás adófizető azonosítható, közöttük egy pálinkafőző, egy szűcs, egy szabó, valamint egy hegedűs foglalkozása ismert. Ez az adózó háztartásfő-szám egyezik az 1746. évi összeírás családfőinek számával, s ennek alapján 1750 körül 45-50 főre tehetjük a zsidó népesség számát. 1758-tól a városi adójegyzékekben nem találjuk meg a zsidókat, valószínűleg a zsidó közösség ekkor már önállóan szedte be tagjaitól az adót (1766-ban például egy összegben szerepel adójuk, , zsidóság" megjelöléssel). Az 1770. évi általános adóösszeírás 15 zsidó háztartásfő adóalapját írta össze, 1773-tól pedig a dikális lajstromok hasonlóan megnövekedett számú adózót adnak meg. Az 1810-es évekig azonban a változás lassú emelkedést mutat, majd gyors megkétszereződés játszódik le. 1820-ban 46 zsidó adózót írtak össze, ezt követően csökkenés figyelhető meg, az átlagos adózószám 31-32. Az 1830as években megint egyenletesen növekszik az adózók száma, és az 1840-es évekre felgyorsul az emelkedés. 1845 után évente 80 körüli a zsidó adófizetők száma. 2 Zmit IV.1.b 1831. januär 17. No. 37. Az összeírás kelte 1832. január 9.
