Oldal 87 [87]
A zsidó közösség és a lakosság 85
letve családfő van felsorolva. 1832-ben mindössze 85 főt mutat ki
az összeírás.12
A létszám változását az adóösszeírások segítségével is megközelít¬
hetjük. Az 1747 utáni városi adókivetési jegyzékek a taksát fizetők
között sorolják fel a zsidókat, gyakran még az utónevüket sem meg¬
adva. A leggyakoribb megnevezés az utónév: Zsidó János stb. De
van, hogy az összeírás a mesterségnévvel adja meg az adózót: zsi¬
dó szűcs, pálinkás zsidó, zsidó hegedűs. Néhány esetben a lakhely
alapján nevezi városházi zsidónak, illetve Barbél Ferenc zsidójának a
taksást. 1747-1750 között 7-9 zsidó taksás adófizető azonosítható,
közöttük egy pálinkafőző, egy szűcs, egy szabó, valamint egy he¬
gedűs foglalkozása ismert. Ez az adózó háztartásfő-szám egyezik
az 1746. évi összeírás családfőinek számával, s ennek alapján 1750
körül 45-50 főre tehetjük a zsidó népesség számát. 1758-tól a városi
adójegyzékekben nem találjuk meg a zsidókat, valószínűleg a zsidó
közösség ekkor már önállóan szedte be tagjaitól az adót (1766-ban
például egy összegben szerepel adójuk, , zsidóság" megjelöléssel).
Az 1770. évi általános adóösszeírás 15 zsidó háztartásfő adó¬
alapját írta össze, 1773-tól pedig a dikális lajstromok hasonlóan
megnövekedett számú adózót adnak meg. Az 1810-es évekig azon¬
ban a változás lassú emelkedést mutat, majd gyors megkétszereződés
játszódik le. 1820-ban 46 zsidó adózót írtak össze, ezt követően
csökkenés figyelhető meg, az átlagos adózószám 31-32. Az 1830¬
as években megint egyenletesen növekszik az adózók száma, és az
1840-es évekre felgyorsul az emelkedés. 1845 után évente 80 körüli
a zsidó adófizetők száma.
2 Zmit IV.1.b 1831. januär 17. No. 37. Az összeírás kelte 1832. január 9.