Page 79 [79]
A nemesi communitas és a nemesi jogú népesség 77
birtokos-tisztviselő csoport számos családját találjuk: Juranics László
(1725-1789) rezi plebänos, Küllei Janos (1763-1849) &s három fiú a
Marton családból (János, testvére József és Jeromos Peter Ignác István
pálos szerzetes). Ezek mind 18. századi példák, mivel a szóban forgó
családok eltűnnek Keszthelyről. Mellettük néhány nemes iparoscsalád
gyermekei követik ezt a mobilitási pályát. Ha viszont együtt nézzük
az iparosok csoportját, annak súlya ugyanakkora, vagy jelentősebb.
Mesterember fia volt az ismert Vaszari Kolos prímás és Vaszari Ist¬
ván plébános, vagy Fejér György, a tudós történetíró is. Talán jel¬
lemző adalék az, hogy az 1780-as években a pozsonyi papneveldében
három keszthelyi növendék kötött barátságot, mintegy kicsiben mu¬
tatva a keszthelyi származású papság összetételét: Fejér György, a ké¬
sőbbi történetíró, akinek apja szűcsmester volt, Juranics László, aki
megyei tisztviselőcsaládból származott, s végül Péteri Takáts József,
akinek apja nemes volt, de mesterségét tekintve kalapos, és a taxások
csekélyebb vagyonú tagjai közé tartozott. 1.
A katonai karriert választók is láthatatlanokká válnak a helyi vizs¬
gálat számára. Időnként egy-egy visszavonult katonatiszt felbukkan
Keszthelyen, de adataink lehetetlenné teszik ennek a karriertípusnak
elemzését. Az egyetlen kivételt azok adják, akik 1848—1849-ben hon¬
védtisztként is feltűnnek. Bona Gábor kutatásai nyomán ismerjük a
keszthelyi születésű tiszteket. A két Asbóth fivér ugyan nemes volt,
de helyzetüket inkább apjuk gazdatiszti státusa határozta meg. Mel¬
lettük uradalmi tisztek, iparosok gyerekei kerültek be a tisztikarba,
egy részük korábban nem is volt katona. Egyedül Pados Antal szá¬
zados a helybeli kisnemesség jellegzetes képviselője, ő önkéntes ala¬
kulatot szervezett, korábban a nemesi communitas hadnagya, jegy¬
zője volt. A keszthelyi nemesség vonzódása a katonai pálya iránt nem
igazolható, sőt nem is feltételezhető. Megint a helybeli iparosság „elö¬
nye" látható.
Az egyetlen mobilitási pálya, ahol a nemesi státus feltételnek
számított, a megyei tisztségviselés volt. A 18. század közepén még
34 Szab6 Sandor 1983:184-185. Az adat Takats Sandor Péteri Takáts Józsefről írt
monográfiájából származik, lásd Pfeiffer János 1987.
35 Bona Gábor 1992.
" . A szerző tehát nem viszi ugyan következetesen végig a gondolatot, mégis látszik,
hogy nem a nemesség alapján szerveződik egy többé-kevésbé homogén társadalmi
csoport, hanem a nemesi kiváltsággal rendelkezőkön belül van egy elkülönülő
alcsoport - talán a későbbi karrier és az iskoláztatás kérdései kapcsán is őket
lehetett volna elkülöníteni, esetlegesen a többiektől eltérő viselkedésüket ku¬
tatnı.