Seite 65 [65]
A nemesi communitas és a nemesi jogú népesség 63
tájára (Lappai György például 2 forint 99 dénárral tartozik). Más
esetekben a vagyontalanság is oka lehet a kivetés elmaradásának,
de a legtöbbször az, hogy az illető meghalt, elvándorolt. 1777-ben
Bándi János és özvegye még rajta van elmaradt befizetései miatt a
listán, pedig az egyik 1771-ben, a másik 1773-ban meghalt. Jósa
Marianna az 1770-es években mindenkor megtalálható a keszthelyi
taxások között mint hátrálékos, de egy 1773-as feljegyzés szerint
1767 óta a tapolcai járásban, Tóthiban lakik.
Az adószedő névsora tehát valójában fiktív. Ez okozza azt, hogy
ezek a kimutatások rendszeresen nagyjából 30 körüli személlyel
többet tartalmaznak. Az adószedő láthatóan évről-évre átmásolta
a listát (az összeírtak sorrendje változatlan), s azt egészítette ki az
évi kivetéssel. 1765 és 1768 között a jegyzék például teljesen vál¬
tozatlan, de az 1773. évi kivetési lajstromot is egy az egyben át¬
másolták az 1774. évibe.
A taksafizetésre még egy forrás áll rendelkezésünkre: 1788-tól
a keszthelyi nemesség jegyzőkönyvéből a befizetett összegről ké¬
szült kimutatások. A taksás nemesek összeírásait 1765 és 1786 kö¬
zött a megyei levéltárból gyűjtöttük össze, majd pedig ez utóbbit
használtuk.
A taxafizetés problémája történeti irodalmunkban nem feldolgo¬
zott, nem tudjuk, kik voltak erre kötelezve. A keszthelyi listák vizs¬
gálata néhány elemre rámutat: az újonnan nemességüket igazolók
1770-ben a megyei generális conscriptióba egyenként össze let¬
tek írva, s 1781-ig a dikális rendszerben adóztak, ezt követően át¬
kerültek a taxalistákhoz (1780 után csak 1786-ból van adójegyzék,
abban megtalálhatók). A birtokos nemesek (köztük a kurialista
egytelkesek) nem fizettek taxát. Ha valaki bizonyította, hogy más
községben birtokos, nem írták össze állatait és termését, nem ve¬
tettek ki rá taxát. Így maradtak ki idővel többen a jegyzékből (Lappai
György, Nagy Péter, Domján András, Domján Mihály). Felmentést
kaptak a megyei tisztségviselők: Kákosy Lászlót 1771-ben felvették
a jegyzékbe, 1774-ben elhagyását esküdti hivatalával indokolták.
A revíziók szerint az insurgensek, akik személyesen vettek részt a
nemesi felkelésben, szintén mentességet élveztek." Keszthelyen fo¬
kozatosan egyre több mentességgel találkozunk.
15 1773-ból és 1774-ből maradt fönt olyan jegyzék, amelyik a kimaradtakat vizs¬
gálta. Megadta a kimaradás okát: ezek között találjuk a tévedés, a halál, az el¬
vändorläs mellett a tisztségviselést és az insurgensséget. Persovits Istvánnál:
„Anno 1741 personaliter insurrexit”.