Oldal 53 [53]
Mezővárosiak vagyunk 51
kategóriáit (az úrbéres fogalmakkal azonosítva) társadalmi mi¬
nőségként kezelte. Egyértelmű, hogy a mezővárosok esetében ez a
zsellérekről, házatlan zsellérekről beszélő konstrukció csak az adó¬
zást tükrözi. Társadalmi azonosulást nem jelentett.
Az igazgatás által teremtett társadalmi kép bemutatása mel¬
lett megkíséreljük azt is, hogy közelebb kerüljünk a helyi iden¬
titásokhoz. Az egyértelmű, hogy a keszthelyiek mindenkor meg¬
különböztették magukat a falusiaktól, s talán azt is mondhatjuk,
hogy nem tekintették magukat parasztnak (rusticus). De akkor mi¬
lyen képük volt a maguk társadalmáról? Egyik közelítésként a plé¬
bánosok, káplánok által vezetett anyakönyvek bejegyzései mögött
rejlő társadalomképet próbáljuk meg rekonstruálni. A tanult, néha
egyenesen tudós keszthelyi plébánosok valószínűleg nem teljesen
a helybeliek nézeteit vallhatták a társadalomról, de abban benne
élve tükrözhették azok egyes elemeit. A keresztelési és házassági
anyakönyvben külön rovat a társadalmi állásra csak az 1820-as
évek végétől volt, addig csupán alkalomszerűek a foglalkozást, stá¬
tust jelző bejegyzések. Az első szembetűnő jelenség, hogy bizonyos
magasabb nemesi státus felett a plébános szinte mindig megadja a
megszólításkor járó formulát. A Festeticseknek jár a legmagasabb
cím, majd a perillustris dominusok következnek, végül a dominusok
és domicellák. Egyrészt világos, hogy az e csoportba tartozó bir¬
tokos nemesek, megyei és uradalmi tisztviselők rangja és presztízse
elismert volt, másrészt a helyben lakó iparos vagy földet és szőlőt
művelő nemeseknek nem járt külön cím, megszólítás.
A plébános gyakran jelölt alacsony társadalmi státust is: a ci¬
gányok, szolgák, szolgálóleányok így említődnek. Jelzi valamilyen
módon a közösségtől idegeneket is: katonák, extraneusok," kül¬
földiek stb. Viszont a mezővárosi lakosság túlnyomó többségénél
semmilyen társadalmi megkülönböztetést nem alkalmaz.
1820-as években két évig az anyakönyvek valós foglalkozások be¬
jegyzését tartalmazzák. Iparosoknál a mesterséget írják be, az ura¬
dalom alkalmazottainál a munkakört, vagy egyszerűen azt, hogy
conventionatus. " A mezőgazdasággal foglalkozó lakóknál ritkán
találjuk a rusticus kifejezést, ezzel polgárvárosi jobbágyokat illet¬
nek. A szőlőhegyen lakókat gyakran nevezik vinicolának, emellett
pedig gyakori a ruricola, azaz kettéválasztják a mezővárosi föld¬
Azaz a nemzetes urak, majd az urak és a kisasszonyok.
Azaz a külső birtokosok.
"" Uradalmi cseléd, aki a konvencióban megszabott bérért dolgozik.