Seite 45 [45]
OCR
Zsellérek, jobbágyok 43 ciók kezelése, adminisztrálása, az átvonuló katonaságról való gondoskodás stb. igen nagy adminisztratív terheket is rótt a városra, amelyeket az esküdteknek kellett lebonyolítaniuk. A jegyzői írásbeliségben időnként segítségre volt szükség, ehhez helyi írástudókat is igénybe vehettek, vagy egy-egy esküdt, tanácsos vette át surrogatus (helyettes) jegyzőként a feladatkört. A megnövekedett írásbeliséggel szaporodó feladatok miatt a 19. században előfordul az is, hogy valamelyik esküdt is jegyzői ügykört lát el. A perceptori feladatkör már a 18. században elkülönült. A perceptor szedte be a hadi (és megyei házi), valamint a városnak fizetett adót (költség néven). Az adószedésben a polétások segítették. Ők gondoskodtak az 1730-as évektől a katonaság ellátásáról, a hadiadó adminisztrálásáról. A várost nyolc polétára osztották, mindegyikben két polétás szedte be az adót, ellenőrizte a természetbeni katonatartást (orális és zabporció). Az 1780-as évektől hadnagyoknak nevezik őket (a poléta mint kerület nevét a hadnagyság megnevezés váltja fel). A 19. század első felében tevékenységükről már semmit sem tudunk. Az elöljáróság munkáját két kisbíró segítette. A kisbírákat is a tisztújításkor választották, de fizetést kaptak. Ennek ellenére nem lehetett keresett hivatal, mivel sokan inkább fizettek, de a kisbíróságot nem vállalták. A kisbírók a legtöbb hivatalos aktusnál tanúként voltak jelen, de a katonaság ellátásában is szerepet játszottak. A kocsmákon eladott borral a borbírák számoltak el. (Bontz József szerint ez a feladatkör a kisesküdtekre hárult.) Évente általában négy borbíró nevével találkozunk az elszámolásokban. A város fizette az éjjeliőröket is: az 1830-as évektől két baktert alkalmazott. Ugyancsak a város által fizetett alkalmazottak közé tartozott a sírásó. A városnak pásztorai is voltak, a 18. században elsősorban a csordással találkozunk a számadásokban. Az 1830as évek végétől a jegyzőkönyv alapján pontosabb képet adhatunk a város alkalmazottairól: 1836-ban két városi hajdút említenek, 1839-ben rajtuk kívül négy szőlőhegyi hajdút is kineveznek. A város éjszakai nyugalmára ebben az évben két éjjeliőr vigyáz, a kisesküdtek közül kerül ki a kvártélymester és az útibíró. A pénztáros és az adószedő feladatkörét a belső tanácsosok látták el. Az 1846. évi új felállás után gyámatyát is választanak. 1846-ban életbe lép az örökös szerződés, s ennek következtében a nemesi és mezővárosi közösség egyesül, közös tanácsot választanak. A nemességből négyen kapnak benne helyet, a mezővárosnak pe
