ciók kezelése, adminisztrálása, az átvonuló katonaságról való gon¬
doskodás stb. igen nagy adminisztratív terheket is rótt a városra,
amelyeket az esküdteknek kellett lebonyolítaniuk. A jegyzői írás¬
beliségben időnként segítségre volt szükség, ehhez helyi írástudókat
is igénybe vehettek, vagy egy-egy esküdt, tanácsos vette át surrogatus
(helyettes) jegyzőként a feladatkört. A megnövekedett írásbeliséggel
szaporodó feladatok miatt a 19. században előfordul az is, hogy va¬
lamelyik esküdt is jegyzői ügykört lát el.
A perceptori feladatkör már a 18. században elkülönült. A per¬
ceptor szedte be a hadi (és megyei házi), valamint a városnak fi¬
zetett adót (költség néven). Az adószedésben a polétások segítették.
Ők gondoskodtak az 1730-as évektől a katonaság ellátásáról, a ha¬
diadó adminisztrálásáról. A várost nyolc polétára osztották, mind¬
egyikben két polétás szedte be az adót, ellenőrizte a természetbeni ka¬
tonatartást (orális és zabporció). Az 1780-as évektől hadnagyoknak
nevezik őket (a poléta mint kerület nevét a hadnagyság megnevezés
váltja fel). A 19. század első felében tevékenységükről már semmit
sem tudunk.
Az elöljáróság munkáját két kisbíró segítette. A kisbírákat is a
tisztújításkor választották, de fizetést kaptak. Ennek ellenére nem le¬
hetett keresett hivatal, mivel sokan inkább fizettek, de a kisbíróságot
nem vállalták. A kisbírók a legtöbb hivatalos aktusnál tanúként vol¬
tak jelen, de a katonaság ellátásában is szerepet játszottak.
A kocsmákon eladott borral a borbírák számoltak el. (Bontz Jó¬
zsef szerint ez a feladatkör a kisesküdtekre hárult.) Évente általában
négy borbíró nevével találkozunk az elszámolásokban.
A város fizette az éjjeliőröket is: az 1830-as évektől két baktert
alkalmazott. Ugyancsak a város által fizetett alkalmazottak közé
tartozott a sírásó. A városnak pásztorai is voltak, a 18. században
elsősorban a csordással találkozunk a számadásokban. Az 1830¬
as évek végétől a jegyzőkönyv alapján pontosabb képet adhatunk
a város alkalmazottairól: 1836-ban két városi hajdút említenek,
1839-ben rajtuk kívül négy szőlőhegyi hajdút is kineveznek. A vá¬
ros éjszakai nyugalmára ebben az évben két éjjeliőr vigyáz, a kis¬
esküdtek közül kerül ki a kvártélymester és az útibíró. A pénztáros
és az adószedő feladatkörét a belső tanácsosok látták el. Az 1846.
évi új felállás után gyámatyát is választanak.
1846-ban életbe lép az örökös szerződés, s ennek következtében a
nemesi és mezővárosi közösség egyesül, közös tanácsot választanak.
A nemességből négyen kapnak benne helyet, a mezővárosnak pe¬