Page 174 [174]
172 e Élettörténet és pszichoterápia
Másrészt fontos szempont, hogy a magánrendelés a korszakban végig en¬
gedélyezett volt, és a megfelelő jogosítványokkal rendelkező szakember akár
pszichoterápiás rendelést is végezhetett. Mind az intézményes, mind a ma¬
gánkeretekre jellemző, hogy a korszakban működő terapeuták többsége úgy
érezhette, a szakmájában szabad: a rendelésen nem vegzálják, nem fontos a
származása vagy előélete, csak a páciens számít. A korábban tiltott, kigúnyolt
pszichoterápiás szakma menedékké változott. Az amnesztiarendelkezéseket
követően számos olyan kolléga választotta ezt a hivatást, akinek származása
kedvezőtlennek számított, ebben a védett közegben azonban - ha jól dolgo¬
zott - nem kellett különösebben félnie. Sajátságos módon maga a rendszer,
pontosabban a képzési rendszer is elősegítette a származásuk miatt a felső¬
oktatásból többé-kevésbé kiszorultak pszichológiai képzését (levelező és esti
tagozaton), majd állásvállalását.
A lélektani tárgyú képzés, a pszichológia pedig tömegeket érdekelt a kor¬
szakban. A szocialista államhatalom tulajdonképpen sohasem volt pszicho¬
lógiaellenes - ő maga is alkalmazott pszichológiai eszközöket az ellenfél, a
kihallgatott megtörésére -, bár a legsötétebb időszakokban a nagyközönség
számára csak nagyon korlátozottan volt elérhető a pszichológiai képzés. En¬
nek reformja, liberalizálása azt eredményezte, hogy hallatlan népszerűvé
vált a pszichológia szak, az orvosi pedig megőrizte népszerűségét - vagyis
a potenciális pszichoterapeuta-jelöltek nagy versenyben, nagy munkával ju¬
tottak el céljukig: mondhatni, a felsőoktatási képzés egyfajta elitjét alkották.
Nem csupán Magyarországon volt szembetűnő a pszichológiai tudományok
iránti érdeklődés: ez általános jelenségnek számított Nyugat-Európában és
Észak-Amerikában is, sajátos módon éppen a Magyarországról kivándorol¬
ni kényszerült terapeuták vállaltak igen jelentős részt ebben a tudományos
boomban, játszottak szerepet a terápiás elmélet és eszköztár megújításában.
A szocialista Magyarországon a nyugati terápiás irodalom csak kevéssé
volt hozzáférhető, viszont a lelkes szakemberek gyakran hősiesnek tűnő vál¬
lalkozásokba fogtak, hogy megszerezhessék és megoszthassák egymással az
újdonságokat. Mindezt azért is tették, hogy újra integrálódhassanak a szak¬
ma nemzetközi vérkeringésébe, amelynek a második világháború előtt Bu¬
dapest és a magyarok olyan magától értetődően részesei, sőt kiemelt szerep¬
lői voltak. A nemzetközi pozíciók újrakeresése és megszilárdítása - ha úgy
tetszik: a befogadtatás - pedig párhuzamosan zajlott a szakma hazai képzési
rendszerének kidolgozásával, bevezetésével. Az 1970-es évek második fele, az
1980-as évek a pszichológiai, pszichoterápiás szakma pezsgő időszaka, még
akkor is, ha például pszichoterápiás egyesületek - egyáltalán: civil egyesüle¬
tek - nem létezhettek.
A várt és kívánt változás a rendszerváltással köszöntött be.