Seite 151 [151]
5. Intézményesülés s 149
A megjelenő nyomozónak először még szinte örültek is a team tagjai, remél¬
ve, hogy megtudják, mégis, mi történt, mi okozhatta a lány tragédiáját, azon¬
ban a hatósági ember nem a páciens halálához vezető okokat firtatta, hanem
inkább arról kérdezgette az akkori főügyeletest, hogy a zavart beszédű beteg
milyen neveket említett, illetve hogy szólt-e Rajkról, Demszkyről, egyéb el¬
lenzékiekről. , Nagyon megviselt... Na, mondom, ha még említett volna, de
tényleg nem mondott neveket, semmit, ha mondott volna, se mondtam volna
meg neki, az biztos, az tuti. De ezt meg is mondtam neki, hogy nézze, nem
mondott semmit, úgyhogy én nem tudok ebben a dologban nyilatkozni, de
mondom), ha arra kíváncsi, hogy amikor én utoljára Rajk László lakásán vol¬
tam, csináltunk-e szamizdatot. Úgy elment, gyorsan elment, lyukra futott
szegénykém."! Mint azt a visszaemlékező is megjegyezte, ez már a puha
diktatüra, a „huzi-voni, huzi-voni”" része volt, tehát nagy valószínűséggel
korábban nem lehetett volna különösebb következmény nélkül hasonló ki¬
jelentéseket tenni.
Nem csupán az orvosokat igyekeztek rávenni az információszolgáltatásra:
olykor éppen a betegeket igyekeztek fölhasználni annak érdekében, hogy or¬
vosaikról érdeklődjenek. Így történt a Főpimóbanis az 1970-es években, ahol
az intézményvezető főorvos időnként magához rendelte beosztott orvosainak
betegeit, és elbeszélgetett velük. Hogy miről, az nem tartozott a nyilvános¬
ságra: ,egyet lehetett tudni, hogy egy ilyen beszélgetés után azzal a beteggel a
továbbiakban pszichoterápiás tevékenységet folytatni nem lehetett." Azok
a betegek, akik ezek után mégis beszélni mertek kezelőorvosukkal, elmond¬
ták, hogy a főorvos úr állapotuk iránt érdeklődött, kezelőorvosuk kompeten¬
vele kapcsolatban - hiszen, mint mondta, senki sem lehet tökéletes -, arról
készítsenek egy rövid feljegyzést: ezzel nem lesznek egyedül, már többen ír¬
tak az illetőről. Ezen a ponton kinyitotta fiókját, ahol csakugyan valamiféle
papírok látszottak. A később beavatott terapeuta arra biztatta páciensét, hogy
a főorvos kívánságának megfelelően készítse csak el a feljegyzést, aki némi
húzódozás után eleget is tett a kérésnek. A dolognak nem lett közvetlen kö¬
vetkezménye, de tulajdonképpen nem is arra szolgált: a játszma lényege a fe¬
nyegetettség érzésének állandósítása volt, az, hogy a beosztottakat bármikor
meg lehessen szorongatni a begyűjtött információk alapján. Bár azokat, akik
komolyan vették a szakmai etikát, és nem engedtek a provokációknak - pél¬
dául nem fogadták el a főorvos parancsára titokban megjelölt pénzt a bete¬
gektől -, és emellett nem lehetett őket megfélemlíteni, azokat tulajdonképpen
34 "Történeti interjú II[/5/104-105.
435 Történeti interjú II[/5/104.
436 "Történeti interjú I[/2/6.