Seite 145 [145]
OCR
5. Intezmenyesüles « 143 maradtak átléphetetlen korlátai és korlätozottsägai. A pszichiátria például a korszak retorikájában mindig csak a rendszer működését segítő, a szocialista társadalmat védő szerepben kaphatott helyet. Például az MPT megalakulását hírül adó egyik közlemény így fogalmaz: , megszületett a Magyar Pszichiátriai Társaság, amelynek tíz munkacsoportból álló pszichoterápiás szekciója mind aktívabban foglalkozik azokkal a gyakorlati és elméleti tudnivalókkal, amelyek a maguk módján segíthetik (de persze nem pótolhatják) a szocialista demokrácia fejlődését. "VA páciensek gyógyítása helyett tehát a szocializmus céljainak elősegítése lehetett az egyesület célja, pontosabban: a kormányzati megnyilatkozások szerint annak érdekében történhettek kezelések, hogy a páciens minél inkább beilleszkedjen a szocialista társadalomba - és a hangsúly az ideológián, a szocializmuson van, de mivel a rendszer alapvetően közösségközpontú, a társadalom szó sem elhanyagolható. Ez könnyen belátható, ha az 1979-től működő, a Magyar Tudományos Akadémia által irányított, interdiszciplináris kutatásra: a Társadalmi Beilleszkedési Zavarok (TBZ) kutatásra gondolunk, amelynek már a neve is árulkodó, hiszen tulajdonképpen a devianciák: öngyilkosság, mentális zavarok, alkoholizmus, bűnözés, gyermek- és ifjúsági veszélyeztetettség tartoztak ide."" Tehát a pszichiátriai betegségek elsősorban a szocialista társadalom szempontjából voltak értelmezhetők, de bármilyen szakirányt választott is az orvos, még az 1985-ös felsőoktatási felvételi tájékoztató szerint is követelmény volt számára, hogy végzéskor , rendelkezzék a marxista-leninista világnézet alapján álló, magas fokú általános és szakmai műveltséggel és annak megfelelő magatartással, felelősség- és hivatástudattal" (BöHM 1985: 128). A gyógyító folyamat és az egészségvédelem - legalábbis a hivatalos retorika szerint — marxista megalapozottságú, elkötelezettségű volt, és ezen az sem változtatott, hogy a hatalom támogatóan lépett fel a pszichiáterszakma önállósodása érdekében. Ezt az egyesület első elnöke is megtapasztalhatta. Juhász Pál 1916-ban született, orvosi tanulmányait Debrecenben végezte. A Debreceni Ideg- és Elmeklinikán Sántha Kálmán mellett kezdett dolgozni, részt vett az első magyarországi EEG-labor létrehozásában. 1950 és 1957 között a Magyar Néphadsereg fő ideg-elmegyógyásza volt (ahol korszerűsítette, illetve megalapozta a neurológiai, pszichiátriai, idegsebészeti ellátást), egyúttal az Országos Idegsebészeti Tudományos Tanács tagjaként működött. 1957-től a Debreceni Orvostudományi Egyetem tanára, az Ideg- és Elmeklinika igazgatója. 1967-ben Budapestre hívták, szintén a Klinika vezetésére. A budapesti egyetemen pszichológiai tárgyú szemináriumokat szervezett az orvostanhallgatóknak, pszichodiagnosztikai laboratóriumot hozott létre, és “7 Antal Gabor: Onismeret. Magyar Nemzet 1980. december 24. 36(301). 1. #8 A kutatäsröl részletesebben: Koval 2016b: 141-146; PLEH 2016.
